Ma voltam a 10. napi ultrahangon. Izgultam, hogy minden rendbe legyen, bár legbelül megszállt egy kísérteties nyugalom. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi ez, és honnan jött. Azt hiszem leginkább egy beletörődés közeli lelkiállapot ez.
A doki megvizsgált, és nagyon sok tüszőm volt, legalább 7-8, de egy kivételével még csak 10-14 mm-esek voltak, és egy 17x17-es. Mondta, hogy még növeszteni kell őket. A méhnyálkahártyám 8 mm-es volt. Merionalt kell ma és vasárnap beadnom magamnak, és hétfőn este 10 órakor az ovitrellet. Végül is szerdán lesz az inszem 11 órakor. Utána utrogestánt kell „szednem” 3x2-t.
Miközben felírta a gyógyszereket beszélgettünk. Mondta, hogy elméletileg egészséges nő vagyok, nincs semmi szervi problémám. Továbbá mondta, hogyha ez a mostani sem sikerül, akkor lombikkal kellene folytatnunk. Ezen igencsak elcsodálkoztam, mivel múltkor pont arról volt szó, hogy nincs értelme a lombiknak, mert a megtermékenyülés meg van, csak a megmaradással van probléma. Szóval most egy kicsit össze vagyok zavarodva! Nem értem az egészet. Mikor rákérdeztem erre, akkor meg azt felelte, hogy a lombik sem biztos megoldás, hiszen 10 nőből csak 3 nőnek tudnak segíteni. Már maga ez a számadat is sokkolt – hiszen mindenhol jobb sikerességi mutatóról beszélnek – és hát végül is nem a kérdésemre válaszolt.
Már úgy érzem nekem mindegy, csinálom, amit mondanak, nem gondolkodom, nem reménykedek, csak végrehajtom amit kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése