Az inszemináció délutánján jó nagyot aludtam. Az éjszaka is nagyon jól telt, mélyen aludtam. Reggel használtam az első utrót, utána még feküdtem 50 percet. Aztán összeszedtem magam, és elindultam a doktornőhöz, hogy a következő két hétre kiírjon. Napközben vettem észre, hogy barnázni kezdtem. Korábban másoktól hallottam erről, de nekik mindig hetekkel, de legalábbis napokkal később kezdődött, mint ahogy elkezdték „szedni”. Kicsit aggódni kezdtem, de reménykedtem, hogy a tegnapi hámsérülésemet marta fel az utró. Mások is ezt tartották valószínűnek, és megnyugtattak. Egész nap feszült a hasam, sőt egy kicsit mintha fel is fújódtam volna tőle. Nem bánom, nagyon jó érzés ez. Olyan mintha történne bennem valami, és ezt érezni, a legjobb dolog a világon. Már csak 14 nap a tesztelésig! Hosszú, de szép napok lesznek.
Hiszek az előjelekben! Ma megtisztelt egy galamb! Nem kicsit, nagyon. A táskám, az azon átvetett kabátom és a bal felkarom belső fele is olyan lett! Először bosszankodtam, de aztán arra gondoltam, hogy nagy szerencsém lesz, amire most szükségem is van! Remélem a galamb látogatása után egy gólya is meglátogat, csak az már ne tiszteljen meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése