Úgy látom, hogy a reggel az egyik legnehezebb napszak számomra. Valahogy reggel mindig rosszabb színben látom a világot. Aztán ahogy beindul a nap, a lelkem is helyrerázódik. Délelőttönként semmit nem érzek, délután viszont mindig erőteljesebben érzem a feszülést a hasamban. A derekam is rettenetesen fáj, a mellfájdalom, feszülés is meg van.
A megemelt utrogestan adag miatt be kellett szereznem még bogyókat. Szerencsére két helyről is sikerült. Az egyiket postán küldik el, a másikért ma mentem el. Köszönöm nekik, sokat segítettek vele.
Ma végig megnéztem az „Élet az anyaméhben” című dokumentumfilmet. Nagyon tetszett, és megint rádöbbentett arra, hogy mennyi mindennek kell tökéletesnek lennie, illetve kifogástalanul működnie, hogy megszülethessen egy gyermek. Ez valóban egy CSODA!
Remélem ez a csoda engem is megérint egyszer!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése