Inszem utáni 12. nap!

Már csak 3 nap a tesztelésig! Már érzek egy kis feszültséget magamba, hogy vajon mi lesz csütörtökön! Vannak olyan dolgok, amik elkeserítenek és egy valami, ami reményt ad. Sajnos már napok óta érzem mind a két petefészkemet, elég erőteljesen nyilallgat! Remélem nincs semmi baj. Egy dolog van, ami erőt ad. A melleim észrevehetően nőttek! Igazából oldalra terebélyesedtek, teltté váltak. Nem tudom, hogy ez minek a hatása, lehet a babáé, de lehet az utrogestané is. 3 nap múlva minden kiderül.

Inszem utáni 10. nap!

Már eltelt 10 nap. Ma mégsem ezért volt érdekes ez a nap. Már hónapok óta ettől a naptól rettegtem. Ez volt a rettegés napja. Elképzeltem, hogy ezen a napon nagyon ki leszek bukva, sírni fogok. Érdekes, de nem így történt. Féltem, hogy ezt a napot, hogyan fogom túlélni. Könnyebben sikerült, mint gondoltam! A dokim előzetes számításai szerint, ma lettem volna két gyönyörű baba anyukája. Ma váltunk volna igazi családdá! Sajnos ez nem történhetett meg. De azóta sem telt el nap, hogy nem gondolnék rájuk, és arra, hogy milyen lenne velük az élet. Fáj. Nagyon fáj. De örülök annak, hogy ha rövid ideig is, de velem voltak. Életem legszebb két hónapja volt, s bár sok fájdalmat hagytak maga után, soha nem tenném meg nem történté. Hiányoznak! Hiányoztok!

Inszem utáni 9. nap!

Ismét eltelt egy nap! Már csak 6 nap! A babanetes társaim sok erőt öntenek belém, biztatnak, és nagyon szurkolnak. Ez számomra nagy segítség! Csodálatos ez az önzetlen támogatás! Pedig nekik sem könnyebb, mint nekem, és mégis úgy tudnak szurkolni értem vagy másokért. Azt hiszem, hogy ezen nehéz időszak alatt, nagyon sokat tanulunk magunkról, és sokat adunk másoknak

magunkból!

Kábelbarátnők:

Inszem utáni 8. nap! - „Reményt vesztve!”

Ma már eltelt a 8. nap is. Ez a remény elvesztésének a napja. Már tegnap sem éreztem semmi tünetet. A mellfeszülés is elmúlt. Semmit nem érzek. Kint nagyon rossz idő van, egy-két nap alatt betört a tél, és a hangulatomra is rányomta a bélyegét. Reggel 8-kor felkeltem, a bogyókat elhelyeztem, majd úgy, ahogy voltam 11-ig aludtam. Olyan vagyok, mintha éveket kellene bepótolnom alvásban! Ki sem mozdultam a lakásból, tv-t néztem, délután pakolásztam, és vártam, hogy a párom hazaérjen. Holnap remélem már jobb napom lesz!

Ma kértem időpontot Dr. Fülöp Vilmoshoz. Ha nem sikerülne a mostan inszem, két hónapot szánok a teljes kivizsgálásra. Ő végzi az országban a legalaposabb kivizsgálást a meddő, illetve a habituális vetélő nők esetében. Remélem nem lesz rá szükségem!

Inszem utáni 7. nap!

Ma már egy hét eltelt az inszem óta. Ahogy visszagondolok, sokkal hosszabb időnek tűnik ez a pár nap. Már csak egy hét és tesztelek. Az egyik topiktársam a vonalzója alá írta, hogy: „X nap múlva mindenképpen sírunk, csak az a nem mindegy, hogy örömünkben, vagy bánatunkban!” Meg is jegyeztem neki, hogy milyen találóan írta, és sajnálom, hogy nem én találtam ki, annyira jó. Kifejezi mindazt az érzést, amit a 14. nap érezni szoktam, szoktunk!

Már csak hat teljes nap, és egy plusz éjszaka! Megpróbálok nem gondolni arra, mi lesz, ha negatív tesztet produkálok. Nem lehet negatív, csak pozitív, csak pozitív.

Annyira várjuk a párommal egy baba érkezését, nem hiszem, hogy ezt egyszer ne jutalmazná meg az ég!

Kitartás és remény kíséri utunkat. Ők a vándortársaink. De egyszer majd helyettük kezünkbe egy apró kéz fonja magát!

Inszem utáni 6. nap!

Úgy látom, hogy a reggel az egyik legnehezebb napszak számomra. Valahogy reggel mindig rosszabb színben látom a világot. Aztán ahogy beindul a nap, a lelkem is helyrerázódik. Délelőttönként semmit nem érzek, délután viszont mindig erőteljesebben érzem a feszülést a hasamban. A derekam is rettenetesen fáj, a mellfájdalom, feszülés is meg van.

A megemelt utrogestan adag miatt be kellett szereznem még bogyókat. Szerencsére két helyről is sikerült. Az egyiket postán küldik el, a másikért ma mentem el. Köszönöm nekik, sokat segítettek vele.

Ma végig megnéztem az „Élet az anyaméhben” című dokumentumfilmet. Nagyon tetszett, és megint rádöbbentett arra, hogy mennyi mindennek kell tökéletesnek lennie, illetve kifogástalanul működnie, hogy megszülethessen egy gyermek. Ez valóban egy CSODA!

Remélem ez a csoda engem is megérint egyszer!

Inszem utáni 5. nap!

Ma lassan eltelt az 5. nap is. Ma reggel egy kicsit összetörtem lelkileg, aztán kitaláltam valamit, ami egy kicsit feldobta a lelkem. Elővettem a babruhákat, és azokat a dolgokat, amelyeket már beszereztem, és elrendeztem, lefényképeztem őket. Nagyon jó volt kezembe venni a dolgokat, és arra gondolni, hogy egyszer baba is lesz ezekben a ruhácskákba! A kedvem sokkal jobb is lett tőle.

A mai nap újabb hatásokat érzek magamon. A mellérzékenység megmaradt, fáj a derekam, de az lehet, hogy a sok fekvéstől. Feszül az alhasam, görcsölgetést már csak igen ritkán érzek, és van két pont, a jobb és bal oldalon is, amit érzek, és néha nyilallgat! Lehet, hogy csak az utrónak köszönhetőek ezek a tünetek, csak a progeszteron teszi ezt velem. A párommal mi mindent megtettünk, hogy sikerrel járjunk, most már csak a szerencsén, a testemen, és Istenen múlik.

Babaruhák 0-3 hónapos korig.

Babaruhák 3-6 hónapos korig.

Babaruhák 6-9 hónapos korig.

Micimackós falióra

Micimackós vetítős, zenélő projektor.

Inszem utáni 4. nap!

Ma eltelt a 4. nap is. Ez a négy nap olyan gyorsan elszaladt! Úgy érzem, mintha az inszeminációt már egy hete csinálták volna, legalább! Ma délután megint éreztem azt a furcsa érzést a gyomromban, kicsit olyan hányingerszerű. Mindig csak délután jön ez az érzet! Már néha nem tudom mit érzek, lehet, hogy annyira be akarom magamnak dumálni ezt az egészet!

De mindent megteszek annak érdekében, hogy így is legyen. Még mindig iszom a palástfű teát, a gynexet, és az aloe-t, szedem a barátcserje kapszulát, a femibiont, és ritkán bekapok egy Magne B6-ot, illetve egy kálciumot is. Ezen kívül utrózok, amit önhatalmúlag megemeltem 3x2-re. Nagy bajt biztos nem csinálok vele, hiszen először a doki is ennyit mondott, és később csökkentette azt. Elhatároztam, hogy nem mérek reggeli hőt, nem izgatom magam előre az eredmény miatt, csak élvezem ezt a két hetet. Simogatom a pocimat, és sokszor elmondom neki, hogy nagyon várjuk őt, úgyhogy jöjjön. Sőt, ma még Micimackót is énekeltem a pocimnak!

Szóval nagyon arra állítom magam, hogy baba lesz, baba jön!

Hátha végre egy baba engem választ anyucijának!

Inszem utáni 3. nap!

Ma telik le a 3. nap az inszemináció óta. Ma semmit nem éreztem. Nem görcsölgettem, nem fájt a gyomrom, semmi. Ez egy kicsit elkeserített engem, mert olyan jó érezni, hogy történik valami a testemben. Bár nem tudom, hogy a görcsölgetés nem jelent-e rosszat, de én már úgy hozzászoktam. Annyit vettem észre – ami korábban egyetlen alkalommal sem éreztem – hogy a mellbimbóm kicsit érzékenyebb a szokásosnál. Amikor a mostani inszemre gondolok, vagy éppen simogatom a pocimat, akkor azt szuggerálom magamba, hogy ebből most baba lesz! Remélem, magamba beszélem a gyereket!

Inszem utáni 2. nap!

A mai napom is nagyon jól telt. Sokat pihentem itthon, filmeket néztem. Megint gyakran éreztem, hogy az alhasam görcsölget, zsibong. Ennek az érzésnek mindig nagyon örülök. Sőt ma délután a gyomromat is éreztem, mintha hányingerem lenne, de nem volt kifejezetten hányingeres érzés. Ma délutántól megint érzek egy kis pontot, ami szurkál. Ezek mind-mind jó előjelek. Nem bizakodom, nem reménykedem. Majd meglátjuk mi lesz 2 hét múlva. Az agyammal azt sulykolom magamba, hogy ebből most baba lesz! Remélem, hogy ez, és az utrogestan hatni fog!

Inszem utáni 1. nap!

Az inszemináció délutánján jó nagyot aludtam. Az éjszaka is nagyon jól telt, mélyen aludtam. Reggel használtam az első utrót, utána még feküdtem 50 percet. Aztán összeszedtem magam, és elindultam a doktornőhöz, hogy a következő két hétre kiírjon. Napközben vettem észre, hogy barnázni kezdtem. Korábban másoktól hallottam erről, de nekik mindig hetekkel, de legalábbis napokkal később kezdődött, mint ahogy elkezdték „szedni”. Kicsit aggódni kezdtem, de reménykedtem, hogy a tegnapi hámsérülésemet marta fel az utró. Mások is ezt tartották valószínűnek, és megnyugtattak. Egész nap feszült a hasam, sőt egy kicsit mintha fel is fújódtam volna tőle. Nem bánom, nagyon jó érzés ez. Olyan mintha történne bennem valami, és ezt érezni, a legjobb dolog a világon. Már csak 14 nap a tesztelésig! Hosszú, de szép napok lesznek.

Hiszek az előjelekben! Ma megtisztelt egy galamb! Nem kicsit, nagyon. A táskám, az azon átvetett kabátom és a bal felkarom belső fele is olyan lett! Először bosszankodtam, de aztán arra gondoltam, hogy nagy szerencsém lesz, amire most szükségem is van! Remélem a galamb látogatása után egy gólya is meglátogat, csak az már ne tiszteljen meg!

Túl a 4. inszemináción!

Ma túlestem a 4. inszemináción. A párommal reggel 9-re mentünk, és ős hamar túl esett a dolgán. Majd csaviztunk egy kicsit a MOM parkban, és 11-re visszamentünk. Majd vártunk háromnegyed 12-ig, mert addig nem szólítottak. Már nagyon izgultam, hogy valami baj van apa cuccával, de szerencsére nem. Felhívtak az öltözőbe, és gyorsan túl is estem a beavatkozáson. Megint nehezen nyílt ki a méhszájam, kicsit nyomni kellett, és a dokinak sikerült a hámrétegemet felsértenie. Mondta is, hogy vérezni fog, így is lett. De csak egy kicsit, már el is múlt. Hazáig egyfolytában éreztem a partizást az alhasamban. Mikor hazaértünk, ebédeltünk, és egy hatalmasat aludtunk a párommal. Most is érzek egy kis feszülést, de ez nagyon jó érzés!

Holnap lesz a nagy nap!

Holnap délelőtt eljön a 4. inszemináció napja! Van bennem egy kis izgalom, hogy minden rendben menjen, de ha belsőmbe nézek, még mindig érzem azt a kellemes nyugalmat. Ennek okát megmagyarázni nem tudom, bár halvány, misztikus sejtéseim vannak. Sikerült mára elérnem azt a tudati állapotot, hogy azt érezzem, hogy most sikerülni fog! Reggel 9 órára megyünk, és az inszeminációra 11 órakor kerül sor.

Szeretem az októbert, és remélem, hogy nemsokára eggyel több okom lesz kedvelni ezt a hónapot!

Vizsgálaton

Ma voltam a 10. napi ultrahangon. Izgultam, hogy minden rendbe legyen, bár legbelül megszállt egy kísérteties nyugalom. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi ez, és honnan jött. Azt hiszem leginkább egy beletörődés közeli lelkiállapot ez.
A doki megvizsgált, és nagyon sok tüszőm volt, legalább 7-8, de egy kivételével még csak 10-14 mm-esek voltak, és egy 17x17-es. Mondta, hogy még növeszteni kell őket. A méhnyálkahártyám 8 mm-es volt. Merionalt kell ma és vasárnap beadnom magamnak, és hétfőn este 10 órakor az ovitrellet. Végül is szerdán lesz az inszem 11 órakor. Utána utrogestánt kell „szednem” 3x2-t.
Miközben felírta a gyógyszereket beszélgettünk. Mondta, hogy elméletileg egészséges nő vagyok, nincs semmi szervi problémám. Továbbá mondta, hogyha ez a mostani sem sikerül, akkor lombikkal kellene folytatnunk. Ezen igencsak elcsodálkoztam, mivel múltkor pont arról volt szó, hogy nincs értelme a lombiknak, mert a megtermékenyülés meg van, csak a megmaradással van probléma. Szóval most egy kicsit össze vagyok zavarodva! Nem értem az egészet. Mikor rákérdeztem erre, akkor meg azt felelte, hogy a lombik sem biztos megoldás, hiszen 10 nőből csak 3 nőnek tudnak segíteni. Már maga ez a számadat is sokkolt – hiszen mindenhol jobb sikerességi mutatóról beszélnek – és hát végül is nem a kérdésemre válaszolt.
Már úgy érzem nekem mindegy, csinálom, amit mondanak, nem gondolkodom, nem reménykedek, csak végrehajtom amit kell.

Holnap ultrahang!

Holnap reggel megyek a 10. napi ultrahangra! Nagyon várom már, de azért szorongással teli ez a várakozás! Azon nem izgulok, hogy lesz-e tüszőm, mert azt már napok óta eléggé érzem, hogy feszít a petefészkem, és néha-néha belenyilallgat. Remélem, hogy eléggé nagyra növesztettem őket, és szép vastag lesz a nyálkahártyám is. A vizsgálati eredmény függvényében eldől, hogy pontosan mikor lesz az inszem.
Most nem vagyok lelkileg úgy feldobódva, mint a korábbi beavatkozáskor! Várom már, izgulok, de azt hiszem teljesen szkeptikus vagyok. Nekem már pozitív tesztet produkálni nem eredmény. Ez már többször is meg volt, és a lelki fájdalmon, és az emlékeken kívül nem maradt más utána! Én már pulzálást szeretnék hallani, és a kezembe szeretném tartani a terhességi kiskönyvemet, majd 9 hónap múlva a bébinket! Azért remélem, hogy két bő hét elteltével a blogomba egy zebracsíkos tesztet tudok feltenni. Mert bárhogy is van, az lesz az első jel, hogy végre kisbabánk lesz!