Tegnap eltelt a második nap. Sajnos változásokról nem tudok beszámolni. Nem feszül a hasam, és nem görcsölök. Múltkor végig éreztem, hogy történik valami, most semmi. Üres odabent minden. Este két alkalommal éreztem kisebb görcsölést, de már félek, hogy csak beképzeltem magamnak. Lefekvéskor a kezemet rátettem az alhasamra és próbáltam koncentrálni, figyelni, hátha megérzek valamit. Szuggeráltam a testem, hogy működjön, tegye a dolgát, és beindítsak valamit. Sajnos a derékfájáson kívül semmit. Csak ez tartja bennem a lelket.
Rodina blogja
Én már azóta szeretlek,
mióta nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt,
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése