Tegnap újra ott ültem az intézetben. Túl estem a stimuláción és vártam az ultrahangos vizsgálatra, ahol kiderül, hogy hogyan sikerült. Az elmúlt napokban nem éreztem semmit, nem feszült, nem görcsölt a hasam. Kicsit kedvetlen is voltam, mert úgy éreztem, hogy ez most nem lesz eredményes.
Kicsit várnom kellett, de egyáltalán nem bántam. Majd végre behívott az orvos. Szokás szerint elbeszélgettünk egy kicsit, érdeklődött, hogy hogyan viselte a szervezetem a hormon adagokat. Majd remegve feküdtem fel a vizsgáló asztalra, és vártam. Az előkészületek néhány pillanata nekem óráknak tűntek. Aztán egyszer csak felém fordítva a monitort az orvos közölte, hogy nagyon szép tüszőim vannak. Amit ebből elsőre megértettem, hogy szépek és hogy vannak. Aztán a következő pillanatban már felfogta az agyam a látottakat, és nézhettem, hogy négy nagy tüsző mosolyog felém. A doktor úr már sorolta is, hogy 20, 18, 16, 16 mm-sek és még sok apró van. A jobb petefészkemben pedig nincs egy sem. Ott már az előző alkalommal sem volt. Szóval mégis csak sikerült. Elégedett voltam a testemmel, és örültem, hogy a szervezetem nem dolgozik ellenem.
A vizsgálat után megbeszéltük az orvossal, hogy szerdán megcsináljuk a következő inszemet, így ma este 23 órakor kell az injekciót beadnom.
A páromnak telefonban újságoltam, hogy minden rendben van, és a múltkori két nagy tüsző helyett, most négy is van. Erre ő kicsit kétségbe esett, hogy mi lesz, ha mind megtermékenyül, jobb lenne kevesebb. Próbáltam megnyugtatni, hogy nem fog mind megtermékenyülni, ne izguljon, bár magamban azt mondtam, hogy azt sem bánnám. Tudom, hogy ő nagyon félt engem. És retteg attól, hogy két babánknál több lesz.
Este már nagyon fáradt voltam, 22 óra után el is aludtam, de felhúztam az órám, hogy nehogy egy percet is csússzak. Az előző szurinál a párom nem merte nézni, hogyan adom be a hasamba az injekciót, amit én nem is bántam, hiszen még én sem tudtam, hogyan is lesz. Most viszont kézremegés nélkül beadtam magamnak a szurit, miközben a párom mellettem ülve összepontosított a kézmozdulataimra.
Aztán már bújtam is be a jó puha, meleg ágyba, és biztosan mosolyogtam mielőtt elaludtam.
Kicsit várnom kellett, de egyáltalán nem bántam. Majd végre behívott az orvos. Szokás szerint elbeszélgettünk egy kicsit, érdeklődött, hogy hogyan viselte a szervezetem a hormon adagokat. Majd remegve feküdtem fel a vizsgáló asztalra, és vártam. Az előkészületek néhány pillanata nekem óráknak tűntek. Aztán egyszer csak felém fordítva a monitort az orvos közölte, hogy nagyon szép tüszőim vannak. Amit ebből elsőre megértettem, hogy szépek és hogy vannak. Aztán a következő pillanatban már felfogta az agyam a látottakat, és nézhettem, hogy négy nagy tüsző mosolyog felém. A doktor úr már sorolta is, hogy 20, 18, 16, 16 mm-sek és még sok apró van. A jobb petefészkemben pedig nincs egy sem. Ott már az előző alkalommal sem volt. Szóval mégis csak sikerült. Elégedett voltam a testemmel, és örültem, hogy a szervezetem nem dolgozik ellenem.
A vizsgálat után megbeszéltük az orvossal, hogy szerdán megcsináljuk a következő inszemet, így ma este 23 órakor kell az injekciót beadnom.
A páromnak telefonban újságoltam, hogy minden rendben van, és a múltkori két nagy tüsző helyett, most négy is van. Erre ő kicsit kétségbe esett, hogy mi lesz, ha mind megtermékenyül, jobb lenne kevesebb. Próbáltam megnyugtatni, hogy nem fog mind megtermékenyülni, ne izguljon, bár magamban azt mondtam, hogy azt sem bánnám. Tudom, hogy ő nagyon félt engem. És retteg attól, hogy két babánknál több lesz.
Este már nagyon fáradt voltam, 22 óra után el is aludtam, de felhúztam az órám, hogy nehogy egy percet is csússzak. Az előző szurinál a párom nem merte nézni, hogyan adom be a hasamba az injekciót, amit én nem is bántam, hiszen még én sem tudtam, hogyan is lesz. Most viszont kézremegés nélkül beadtam magamnak a szurit, miközben a párom mellettem ülve összepontosított a kézmozdulataimra.
Aztán már bújtam is be a jó puha, meleg ágyba, és biztosan mosolyogtam mielőtt elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése