Rettenetesen féltem az eredménytől, amit a 12. heti ultrahangon és vérvételi leletből adtak. Már napok óta csak erre a napra tudtam gondolni, illetve arra, hogyha bármi gond, probléma lesz, hogyan fogom elviselni. Pontosan 12 hete és 4 napja volt az inszemináció. Miután odaértünk vért vettek, majd vártunk, hogy behívjanak ultrahangra. Nagyon izgultam, a párom alig bírt megnyugtatni. Valahogy úgy voltam vele, hogy nagyon vártam, hogy ismét találkozzunk a mi kis drágánkkal, és egyben már túl is akartam lenni az egészen, azzal a tudattal, hogy nincs semmi baj! Majd behívtak a rendelőbe. A doktornő nagyon szimpatikus volt, nem volt nyájas, de határozott volt, udvarias, és mindenről tájékoztatott. A képen rögtön megelevenedett nekünk a kisbabánk. Mozgatta a kicsi kezeit és lábait. Nagyon élénk volt. És gyönyörű! Az első, amit a doktornő rögtön megnézett, hogy látható-e az orrcsontja. A monitoron meg is mutatta, hogy nagyon szépen látszik. Majd a nyakiredőt mérte. Ahogy meglátta, már mérés nélkül is mondta, hogy ez jó lesz, szép, nincs itt semmi baj. Akkor, abban a pillanatban, mintha a világ összes terhe hagyta volna el a testem. Megkönnyebbültem. Reméltem, hogy 1,5 körüli lesz az eredményem. Végül is a nyaki redő 1,8 lett, aminek így is nagyon örültem. Majd elkezdte végignézni a babánkat. Láttuk mind négy végtagját, és már látszottak az ujjainak csontjai, így már meg lehetett számolni őket. Minden rendben volt. Szépen vert a szíve 162-t percenként, a szívműködése szabályos. A placenta helyzete hátsófali, a magzatvíz mennyisége normális. Mért még több értéket is: Ülőmagassága: 60,3 mm volt, de egy kicsit már meg volt hajolva, így feltehetően kicsit hosszabb a magassága, fejátmérő: 21,5mm, fejkörfogat: 72,6 mm, haskörfogat: 58,6mm, combcsonthossz: 8,3 mm. Minden adat a terhességi hétnél többet mutatott, kivéve a combcsonthosszt, az két nappal fiatalabbnak mutatta. Így végül is az ultrahangos vizsgálat alapján 12 hetesnek és 2 naposnak felelt meg. Nagyon boldog voltam. Kértem, hogyha látja, árulja el a nemét a babánknak. Nézte egy darabig, majd azt mondta, hogy 70%-os biztonsággal tudja megmondani. Én nem bántam, hogy még nem biztos a neme, csak mondja meg. A doktornő elég határozottan állította, hogy kislány lesz! Kislány! Nagyon boldog voltam, bár nem tudtam, hogy mit is gondoljak. Lehet, hogy fiú, lehet, hogy kislány, majd kiderül. A vizsgálat után reméltem, hogy lassan majd a vérvétel eredménye is meg lesz, és megnyugodhatok. A vizsgálat után kb. háromnegyed órát kellett várni a biológusra, hogy a véreredményt és a kombinált teszt eredményét megossza velünk. Ahogy jött a biológusnő néztem az arcát, próbáltam leolvasni róla, hogy mi is az eredmény. Láttam, hogy mosolyog, nem feszült az arca. Majd mondta a nevünket, és éreztem, hogy nem lehet nagy baj.
Szerencsére azzal kezdte, hogy minden rendben, a szűrés eredménye negatív. Megnyugodtam, és hirtelen kitisztult a fejem. Először a véreredményeket beszéltük át. A free b-hCg eredményem 0,65 MoM, a PAPP-A eredményem 0,34 MOM volt. Mindkét eredmény alacsonynak számít, bár ez nem prognosztizál semmit. A lényeg, hogy magas ne legyen. A másik fontos dolog, hogyha a Papp-A érték alacsony, akkor az a jó, hogyha a szabad béta hcg is az, és nálam szerencsére így is volt. Az alacsony eredményt méhlepényi vérzésnek tudták be, bár szerencsére nem volt semmiféle vérzésem. Szóval szerintem nem ez volt az oka, de nem is számított.
Az életkori kockázatok az én vonatkozásomban a Down kór esetében 1:320-hoz, az Edwards-szindróma 1:3776-hoz, és a Pattau-szindróma 1:8889-hez. Az ultrahang és a vérvételi eredmények tudatában kiszámított kockázat a Down-szindróma esetében 1:2688-hoz, az Edwards-szindróma esetében 1:10979-hez, a Patau-szindróma 1:27577-hez alakult.
Az eredmények hallatán nagyon boldogok voltunk! A szűrés eredménye negatív. Megnyugodhatunk!
A mi kis csodánk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése