Péntekig az a pár nap iszonyú lassan telt! Minden perc, óra és nap, olyan lassan telt, mintha legalább egy hónap lett volna. Csütörtök este már majdnem megzavarodtam, annyira izgultam. Nem is aludtam túl jól, vártam és rettegtem a péntek delet. Reggel mikor felkelt, pontosan tudtam, hogy hány perc van még délig. Próbáltam magam elfoglalni, de nem nagyon ment. Aztán fél tíz tájban egyszer csak csörgött a telefonom, és láttam, hogy városi számról jött a hívás. Remegő kezekkel vettem fel a telefont, miközben imát mormolt a szám. Csak arra tudtam gondolni, hogy minden rendben legyen. A hangból ítélve ugyanaz a biológusnő hívott fel, akivel személyesen is beszéltünk. Szerencsére a lényeggel kezdte, és közölte, hogy minden a legnagyobb rendben van, még a Down –szindróma lehetőségét is sikerült szinte kizárni. Először fel sem fogtam az eredményeket, amiket lediktált, csak az agyamban pörgött a gondolat, hogy minden rendben, minden rendben! Aztán szépen visszakérdeztem az eredményekre. Az AFP-m 1,1 Mom lett, ami nagyon jó, a Down szindróma kockázata 1:100.000-hez, a nyitott gerinc kockázata 1:6200-hoz, az Estriol3 szint 1,19 MoM, free b-hCG szint 0,6MoM, az inhibin-A SZINT 0,63 Mom lett. Nagyon boldog voltam. Ahogy letettem a telefont kiszakadt belőlem a sírás. Percekig csak sírtam, örömömben, boldogságomban, hogy most már tényleg minden rendben. Jók az eredmények. Most már lassan el merem hinni, hogy tényleg lesz egy gyerekem! A sok csalódás és vetélések miatt, nem mertem beleélni magam még, de most már át tudtam magam adni az érzésnek: ANYA LESZEK!
A saját doktornőmnek sms-ben kellett elküldenem az eredményeket, mert éppen szabadságon volt. Nagyon aranyos volt, mert csak annyit írt vissza: CSÚCS!
Tényleg csúcs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése