Június 28-án volt a 18. heti ultrahang, ami a terhességem 19+4 napján volt. A korábbi ultrahang alapján az a nap a 19+2 napra esett. Az ultrahangot megelőző napokban nem is volt időm idegeskedni az eredményeken, hiszen itthon voltak a húgomék, akikkel nagyon változatos programokat szerveztünk. Nem is volt időm gondolni erre. Azonban a vizsgálatot megelőző nap már nagyon sokat járt az eszemben. Izgultam, hogy minden rendben legyen, és reméltem, hogy már a babánk nemét is meg tudják mondani.
A vizsgálatra a páromon kívül a húgom és a férje is elkísért. Szerencsére Hajdú doktornő megengedte, hogy mindenki bejöhessen a vizsgálatra, így a nagy kivetítőre 4 szempár is tapadt! A doktornő szépen mindent megnézett a babán. A szívét, a koponyáját, a gerincét, az arcát, a végtagjait, a gyomrát, veséit. Mindent rendben talált, bár az egyik veséjében nagyobb a tágulat, 2,5 mm-es, de ez még nem vesetágulat. A doktornő megnyugtatott, hogy 5 mm-től mondják tágulatnak, és még ha az is lenne, általában kinövik a babák. Egyébként ez a betegség inkább a fiukra jellemző. Azért felírták a lapomra, hogyha majd a 28. heti ultrahangra megyünk, akkor erre mindenképpen oda figyeljenek! Nagyon sok kérdésem volt, és a doktornő mindenre készségesen válaszolt! Jó volt látni a mi kis babánkat. A vizsgálatok közben jól látszódott, hogy a kis pofija előtt volt a két keze, és legnagyobb döbbenetemre mind a két lábfeje is. Az arca előtt közvetlenül ott vannak a lábujjai, meg is lehetett számolni, mind a tízet! Kicsit megijedtem, hogy így össze van hajtogatva, de a doktornő mondta, hogy nagyon sok baba szereti ezt a pózt! Csodálatos érzés volt látni a babánkat. A húgomék is nagy kerek szemekkel figyelték a monitort, nekik is nagy élmény volt. Én is annyira belemerültem a csodálatba, hogy majdnem elfelejtettem megkérdezni a baba nemét. A doktornő kérdezte, hogy még nem tudjuk. Mondtam, hogy nem, mert mondtak már kisfiút és kislányt is. Ő aranyosan közölte, hogy biztosan kislány a baba neme. Mikor meghallottam elsírtam magam. Kisfiút éreztem, de boldog voltam, hogy kislány lesz! Nagyon örültem a hírnek. A párom is egész ultrahang alatt fogdosta a kezem, és ő is meghatódott azon, hogy lánya lesz. Ő fodros bugyijúról álmodott, és a terhességem első pillanatától annak is érezte a babát.
Attól a pillanattól kezdve, már nem csak a mi babánk volt, hanem ő lett Kitti. A mi beteljesült csodánk!
:-) Ó, a kis drágaság!
VálaszTörlésNagyon hamar összehoztátok a nevét! :-o Mi azzal megszenvedtünk ám rendesen, mert sehogy sem akart jönni az összhang... :-p
GRATULÁLOK!!!! Éljen a kislány! :) Még a képen a pofija is olyan kislányos :)
VálaszTörlésKedves Rodina!
VálaszTörlésVéletlenül akadtam a blogodra, látom, a BMC-be jártál. Én most készülök az első inszeminációra és szeretném átlátni, hogy mennyi elfoglaltsággal jár. Jól értem, hogy 3* mentél előtte UH-ra? A vérvétel is az inszem miatt volt?
Arra nem emlékszel véletlenül, hogy az UH-t van esély, hogy reggel 9 előtt megcsinálják, ha időben odamegyek? Csak mert jó volna, ha a munkahelyemen nem kellene elmondani.
A leírásból úgy veszem ki, S. dr-nőhöz jártál, ugye? Én nála vagyok.
Köszi!
Szia Nomo!
VálaszTörlésIgen, kb. 3 alkalommal kellett mennem uhura inszem előtt. De aki nehezebben stimulálható, annak többször kell mennie.
Pontosan melyik vérvételre gondolsz? Én már nem is emlékszem rá.
Ha nagyon korán odamész, és az elsők között vagy, akkor 9 előtt megcsinálják, mert fél 8-kor nyitnak. A doktornő mindig pontos volt, de ha éppen szülésnél segít, akkor várni kell. De erről én csak eddig egyszer hallottam! Igen, S doktornőhöz járok, én nagyon meg vagyok vele elégedve, és ő lett a magánorvosom is! Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan! Ajánlom neked még a babaneten a BMC-s topikot, nagyon jó csapat van ott, és mindenki nagyon segítőkész lesz, ha egyéb kérdésed is van! Üdv, Rodi