Az első 5 nap amilyen jól sikerült, a következő nap annyira magam alá kerültem! Elmúlt minden érzés a hasamban! Minden nyilallás, szurkálás, feszülő érzés. Ez teljesen kikészített, szinte elviselhetetlen voltam. Egyszerűen nem hittem el, hogy megint nem sikerült. Annyira, de annyira jó előjelek voltak.
Aznap sokat sírtam, és teljesen kikészítettem magam!
Aztán a következő napokban szépen megnyugodtam, és elkezdtem a jövőt tervezni. Apával megbeszéltük, hogy nem csináljuk meg a 6. inszemet, hanem lombikot szeretnénk! Áttárgyaltuk, hogy ahogy lehet belekezdünk, és nem állunk meg! Minden beültetésnél ragaszkodunk a 3 bébihez! Már kiszámoltam, hogy április közepén már kezdhetünk is, ha minden jól megy!
Úgy gondoltam, lesz, ami lesz, megadom magam a sorsnak, Istennek, és legyen úgy, ahogy akarja, hisz úgyis ő tudja, mi jó nekem!
Lemondtam erről a hónapról, ennek a hónapnak a sikeréről! Megnyugodtam!
Aztán hétfőn a 12. napon csináltam egy tesztet. 5 perc múlva, ha nagyon meresztgettem a szemem, akkor úgy tűnt, látok valami csíkot. Többször az ablakhoz vittem, és a fényben forgattam. Egyszerűen, mintha láttam volna valami halovány kis csíkocskát, de nem tudtam, hogy tényleg ott van-e, vagy csak ott szeretném látni, és csupán érzéki csalódás! Ha aznap nem néztem meg 50 alkalommal, akkor egyszer sem. Teljes bizonytalanságban voltam. Gondoltam, holnap reggel megint csinálok egy tesztet, és azt már látnom kell, biztosan! Az éjszakám borzalmas volt! Alig aludtam, forgolódtam az ágyban, felkeltem, de órákig semmivel nem bírtam elfoglalni magam!
Reggel izgatottan keltem, és az első dolgom volt tesztet készíteni. Először semmi nem látszott rajta! Na, gondoltam, ennyit erről, jól becsaptam magam! Aztán ahogy eltelt az 5 perc egy halvány vonal határozottan megjelent! Uram Isten, ott van! Tényleg ott van!
De, még mindig valahogy nem fogtam fel!
Vajon ott lesz a csík a 14. napon is? A páromnak sem mondtam semmit, csak akkora terveztem, amikor már tényleg biztosnak tűnik!
Ma reggel ahogy felkeltem, rögtön irány a fürdő és egy újabb teszt esett áldozatul. Majd meredten néztem, néztem és csak néztem. Aztán a tesztcsíkon a szépen kezdett kirajzolódni a boldogító csík! Még nem olyan erős, mint a kontrollcsík, de határozottan látni!
Nagyon boldog vagyok! Este apának meglepetéssel készülök. Vettem neki utólag egy névnapi köszöntő kártyát, és olyat találtam, ami tényleg nekünk, rólunk szól:
"Talán ez az a nap....
...amikor rádöbbensz valamire, amiről nem is álmodtál.
...amikor a szemed hirtelen ámulatba ejtő dolgokat lát meg.
...amikor a füled csak a dicsőség hangját hallatja!
...talán ez a nap lesz valami újnak a kezdete,
amikor úgy érzed, hogy kitárul előtted a mindenség."
/Pam Brown/
Beleírtam még egy-két gondolatot, ami még személyesebbé teszi a kártyát, és beleragasztottam a mai napi tesztet!
Pénteken kell visszamennünk a BMC-be a hivatalos eredményhirdetésre! Nagyon izgulok, hogy ott is minden rendben legyen, de nem is lehet másképpen, csak úgy!
Remélem, hogy 8 hónap múlva megszületik a mi tökéletes, egészséges kisbabánk! Nagyon várjuk őt!
Amilyen izgi a történet, olyan megható is! Majdnem csordult a könnyem...
VálaszTörlésEgy nagy kalappal, hogy minden jól alakuljon!!!
Nem akarom elkiabálni,de nagyon örültem a soraidnak! Szorítok Értetek holnap és azért,h úgy menjetek haza,h 3-an vagytok kívülbelül :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm nektek! Remélem most már csak jó híreket fogok írni! :)
VálaszTörlésMinden jó, ha a vége jó!:))
VálaszTörlés