Para hegyek!

Holnap töltöm a 6. hetet, és ami még fontosabb megyünk a BMC-be petezsákot nézni. Remélem a kis embriónk is már lesz 4-6 mm-es. Nagyon szeretném, ha már pulzálást is hallanánk, bár nem nagyon bízom benne, még korai.

Természetesen utolért a para. Nem kicsit, nagyon! Az elején nem volt semmi gond. Aztán 2 napig ki sem mozdultam a lakásból, na, akkor sikerült megfáznom. Pénteken már rosszul éreztem magam, rázott a hideg, fájt a torkom. Félóránként mértem pénteken és szombaton a hőmérsékletem, nehogy felkússzon, és utána majd ne tudjam levinni a hőmet. Szerencsére 37,1 foknál nem volt több, de arról is kiderült, hogy ez most terhesen akár az alaphőm is lehet. Vasárnap már éreztem, hogy láz talán nem lesz belőle, de így is napjában többször mérem maga. Tegnap délután óta már az orom is eldugult, de orrcseppet nem merek használni. A köhögésem is erősödött, és csak abban tudok reménykedni, hogy nem köhögöm ki a babát. Nem hiszem el, hogy végre terhes leszek, és ismét megbetegszem. Mintha ez egy reakció lenne a terhességemre a testemnek. Szóval mindig van min izgulni, még akkor is, ha nem akarok.

Vasárnap elmentünk Anyuékhoz, ahol természetesen szóba került, hogy mikor megyünk orvoshoz, mi van már a baba projekttel. Nagyon utálom ezeket a kérdéseket, mert nem lehet szóban elmondani azokat a dolgokat, amiket érzek, amiken keresztül mentem. Próbáltam mondani, hogy most nem voltam, és most ez nem aktuális nálunk, és ilyesmiket. Persze Anyunak ez nem volt elég, faggatott tovább, majd közölte, hogy szerinte terhes vagyok! Hát azt hittem, hogy leesek a székről. Egy pillanatig arra gondoltam elmondom, hogy igaza van, de aztán meggondoltam magam. Próbáltam magam gyorsan összeszedni, és kérdeztem, hogy miből gondolja, és nem vagyok terhes, bár úgy lenne! Ne haragudja anyu, hogy hazudtam! De az elmúlt évben három babát is elvesztettünk. Nem akarom, hogy beleéljétek magatokat, aztán nehogy csalódás legyen a vége. Én csak azt szeretném, ha az örömbe osztoznátok velünk, a fájdalomban nem kell. Nem kell, hogy lelkileg ti is megszenvedjétek azt, amin mi az utóbbi egy évben keresztül mentünk. Remélem, majd meg fogod érteni!

Minden idegeskedés mellett, nagyon boldog vagyok! Bármi is történik majd, most terhes vagyok, és nagyon élvezem. Jó arra gondolni, hogy karácsonykor már hárman leszünk, és végre révbe jutunk! Valamelyik nap jöttem haza a boltból. Eszembe jutott, hogy jövőre, ha minden rendben lesz, akkor én is itt fogom tologatni a gyermekem. Erre a gondolatra, könnyek szöktek a szemembe, és az úton, szatyrokat cipelve, ömlöttek a könnyeim. Az egyik ház ablakában egy idős néni nézett ki, és látta, hogy megyek az utcán, és közben sírdogálok. Gondolom nagyon sajnált, biztos nagy bánat érte- gondolta. Nekem pedig az volt az életem egyik legboldogabb pillanata!