Az álom!

Alig vártam, hogy szerdán hazaérjen apa. Mondtam neki, hogy pótlólag kap még egy névnapi köszöntő kártyát, de mielőtt kinyitja, olvassa el, milyen szép idézet van rajta. Elkezdte olvasni, majd kihajtogatta és továbbolvasta az idézetet és az én személyes mondataimat is. Majd látom, hogy egyszer csak kerekedik a szeme, és észrevette a tesztcsíkot!

Először nem akart hinni a szemének, és kérdezgette, hogy most akkor tényleg? Mondom, látod a másik csíkot, mondta, hogy igen. Na, akkor tényleg! Szegény még nem mer hinni benne, pont úgy, mint én! Még kérdezte, hogy nem baj, hogy nem olyan erős a csík, mint a kontrollcsík? Én mondtam, hogy még nem. De péntekig erősödnie kell! Még egy jó pár könnycseppet is elmorzsolt a szeméből! Imádom őt!

Apa, igazából csak egy óra múlva merte elhinni, hogy amit lát, az tényleg az! Annyira belebeszéltem, hogy nem sikerült! Szegényke! Este annyiszor bújt hozzám, ölelgetett, puszilgatott, és többször is potyogtak a könnyei! Szerintem csak az erős férfiak mernek sírni, és boldoggá tesz, hogy látom, hogy mély érzései vannak, és számára is fontos ez. Imádom őt! Nagyon büszke vagyok a páromra! És ha lenne is egy kicsi kétségem is azzal kapcsolatban, hogy ő hozzám való, ezen az estén biztosan örökre elfelejteném ezt a buta gondolatot!

Ma már hivatalosan is terhes vagyok! Aranyos volt, nagyon a doktornő! Kérdezte, hogy hogyan érzem magam. Mondtam, hogy jól, és remélem így is marad! Erre kérdezte, hogy teszteltem-e? Mondtam, hogy igen! Erre ő: „akkor nem mondok új hírt, sikerült, Ön terhes!” Mondtam neki, hogy: „mégis ez a hivatalos, úgyhogy nagyon örülünk!” Aztán mondtam neki, hogy annak idején, mikor először találkoztunk, azt mondta nekem, hogy nincs itt semmi baj, hipp-hopp terhes leszek! Mondtam, hogy nagyon örülök, hogy megtartotta a szavát! Tök jó kedve volt!Ja, másfél hét múlva kell visszamennem, ha lesz szívhang el is engednek! És LESZ! Érzem, tudom! Nem lehet másképp!