1. Ultrahang

Az éjszakám nagyon lassan telt. Alig bírtam elaludni, annyira izgultam már a mai nap miatt. Valamikor fél kettő felé felébredtem, és utána kb. 20-30 percenként felébredtem és nézegettem az órát. Végre reggel lett, és én nagyon ideges voltam. Gyorsan rendbetettük magunkat, és indultunk a BMC-be. A sor már negyed nyolckor kint állt, bár nem voltak sokan. A doktornő már arcról megismert minket. Az összes aggodalmam az arcomra lehetett írva, mert mikor meglátott kérdezte, hogy baj van, mire mondtuk, hogy nincs. Futtában rám mosolygott és közölte, hogy akkor tessék mosolyogni. Ez egy kicsit oldotta a feszültségemet. Aztán kezdtem visszaszámolna magamba az időt, hogy kb. negyed óra és tudni fogom, hogy mi is van velünk. Nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne idegeljem szét magam. A párom próbált nyugtatgatni, ami nagyon jól esett, kicsit sikerült is ellazítania. Többet kellett várni, mint gondoltam, a végén már nem tudtam mit akarok, hogy tudjam, vagy, hogy még nem tudjam, hogy mi van. Aztán egyszerre csak szólítottak és már mentem is a vizsgálóba. Sajnos a párom nem jöhetett be velem, talán majd a jövő héten. Mikor felfeküdtem a vizsgálóra, tudtam, hogy életem egyik legfontosabb mondta fog elhangzani. Megkezdődött a vizsgálat és a doktornő közölte, hogy méhen belüli a terhesség. Ezt én is éreztem, pontosan tudtam, hogy hol fekszik a bogyóka. Majd felém fordította a képernyőt és már láttam is a petezsákot és benne az embriót. A doktornő elsőnek meg is mérte a petezsák nagyságát, ami 15 mm-es volt. Ránézésre 3-4 mm-esnek mondta az embriót. Majd megmérte, és pontosan 4,3 mm-es volt. Majd magyarázni kezdte, hogy a petezsákban, hol látjuk a szikhólyagot és hol van az embriónk. Majd kicsit nagyított a képen és mutat egy picike pontra, és kérdezte, hogy látja a pulzálást? A kis embriónk már nagyon dolgozott, és még számomra is jól láthatóan pulzált. Hihetetlen érzés volt látni. Próbált hangot is ráadni, de sem a műszer nem volt olyan jó minőségű, és még nagyon kicsi volt a drágánk, így csak kis vonalkákat lehetett látni, amire a doktornő mondta, hogy azok a baba jelei. Nagyon boldog voltam! Eddig még sosem jutottunk! Végre egy élet zajlik bennem! Minden aggodalmam elszállt, érzem, hogy ez a baba akar minket!

Megbeszéltük a doktornővel, hogy a jövő héten még visszamegyünk hozzá, mert nálunk a 6. hét kritikus, ekkor haltak el a korábbi babáink. Emiatt a doktornő még a jövő héten látni akar, és ha minden rendben van, akkor fog elengedni a BMC-ből.

Kaptam kis képet a mi bogyónkról! Annyira boldog voltam, vagyok! Mikor kimentem a páromhoz, rögtön elújságoltam neki, hogy minden rendben van. Ő éppen egy nagyon kedves topik társammal beszélgetett, aki aznap jött eredményhirdetésre, és ő is terhes lett! Mutattam a képet a mi kis csodánkról, és elmeséltem, hogy láttam pulzálni a közös babánkat.

Mindketten nagyon boldogok voltunk. A párom rögtön lefényképezte a képet és a leírást, hogy bent a kollégáknak, akik mindig végigizgulják velünk ezeket a procedúrákat, megmutathassa! Láttam rajta, hogy a páromat is nagyon meghatotta ez az egész dolog.

Jövő csütörtökön megyünk vissza, és el sem tudom mondani, hogy mennyire hálásak vagyunk a sorsnak, Istennek, hogy ezt is átélhettük! A következő hónapokban nagyon sok dolgom lesz, hisz az egyik legszebb feladatomra kell felkészülnöm, hiszen ANYA LESZEK!

Para hegyek!

Holnap töltöm a 6. hetet, és ami még fontosabb megyünk a BMC-be petezsákot nézni. Remélem a kis embriónk is már lesz 4-6 mm-es. Nagyon szeretném, ha már pulzálást is hallanánk, bár nem nagyon bízom benne, még korai.

Természetesen utolért a para. Nem kicsit, nagyon! Az elején nem volt semmi gond. Aztán 2 napig ki sem mozdultam a lakásból, na, akkor sikerült megfáznom. Pénteken már rosszul éreztem magam, rázott a hideg, fájt a torkom. Félóránként mértem pénteken és szombaton a hőmérsékletem, nehogy felkússzon, és utána majd ne tudjam levinni a hőmet. Szerencsére 37,1 foknál nem volt több, de arról is kiderült, hogy ez most terhesen akár az alaphőm is lehet. Vasárnap már éreztem, hogy láz talán nem lesz belőle, de így is napjában többször mérem maga. Tegnap délután óta már az orom is eldugult, de orrcseppet nem merek használni. A köhögésem is erősödött, és csak abban tudok reménykedni, hogy nem köhögöm ki a babát. Nem hiszem el, hogy végre terhes leszek, és ismét megbetegszem. Mintha ez egy reakció lenne a terhességemre a testemnek. Szóval mindig van min izgulni, még akkor is, ha nem akarok.

Vasárnap elmentünk Anyuékhoz, ahol természetesen szóba került, hogy mikor megyünk orvoshoz, mi van már a baba projekttel. Nagyon utálom ezeket a kérdéseket, mert nem lehet szóban elmondani azokat a dolgokat, amiket érzek, amiken keresztül mentem. Próbáltam mondani, hogy most nem voltam, és most ez nem aktuális nálunk, és ilyesmiket. Persze Anyunak ez nem volt elég, faggatott tovább, majd közölte, hogy szerinte terhes vagyok! Hát azt hittem, hogy leesek a székről. Egy pillanatig arra gondoltam elmondom, hogy igaza van, de aztán meggondoltam magam. Próbáltam magam gyorsan összeszedni, és kérdeztem, hogy miből gondolja, és nem vagyok terhes, bár úgy lenne! Ne haragudja anyu, hogy hazudtam! De az elmúlt évben három babát is elvesztettünk. Nem akarom, hogy beleéljétek magatokat, aztán nehogy csalódás legyen a vége. Én csak azt szeretném, ha az örömbe osztoznátok velünk, a fájdalomban nem kell. Nem kell, hogy lelkileg ti is megszenvedjétek azt, amin mi az utóbbi egy évben keresztül mentünk. Remélem, majd meg fogod érteni!

Minden idegeskedés mellett, nagyon boldog vagyok! Bármi is történik majd, most terhes vagyok, és nagyon élvezem. Jó arra gondolni, hogy karácsonykor már hárman leszünk, és végre révbe jutunk! Valamelyik nap jöttem haza a boltból. Eszembe jutott, hogy jövőre, ha minden rendben lesz, akkor én is itt fogom tologatni a gyermekem. Erre a gondolatra, könnyek szöktek a szemembe, és az úton, szatyrokat cipelve, ömlöttek a könnyeim. Az egyik ház ablakában egy idős néni nézett ki, és látta, hogy megyek az utcán, és közben sírdogálok. Gondolom nagyon sajnált, biztos nagy bánat érte- gondolta. Nekem pedig az volt az életem egyik legboldogabb pillanata!

Ma 5 hetes terhes vagyok!

Ma vagyok 5 hetes terhes! Nagyon boldog vagyok! Jövő héten, szerdán kell mennünk vissza a doktornőhöz a petezsák kukucsra, és szerinte akkorra már lesz szívhang is. Szerintem még a 6. hét lehet, hogy korai, bár már nagyon szeretném hallani a kicsim pulzálását! Most a várakozást sokkal jobban viselem, mint korábban. Valahogy úgy érzem, hogy nem lehet, és nem is lesz semmi baj! Minden nap van egy kis émelygés, hányinger, de nem vészes, és inkább délutánonként jön elő. Vannak napok, amikor érzem, hogy görcsölget a pocim, akkor egy kicsit izgulok, de többnyire úrrá tudok lenni rajta. Az elején úgy éreztem, talán ketten vannak, de most már szinte biztosra veszem, hogy csak egy baba lesz! Nem bánom, csak egészségesen megszülessen! Ha arra gondolok, hogy karácsonykor már hárman leszünk, akkor teljesen beleborzongok! Csodálatos érzés! Végre tényleg család leszünk!

Hétfőn, a 33. cn-n, az inszemtől számított 19. napon csináltam egy 20-as érzékenységű tesztet nem a reggeli első vizeletből! Hát, mikor láttam, hogy egyre erősebb, megnyugodtam! Nagyon remélem, hogy ez a baba, most már tényleg velünk marad!

Az álom!

Alig vártam, hogy szerdán hazaérjen apa. Mondtam neki, hogy pótlólag kap még egy névnapi köszöntő kártyát, de mielőtt kinyitja, olvassa el, milyen szép idézet van rajta. Elkezdte olvasni, majd kihajtogatta és továbbolvasta az idézetet és az én személyes mondataimat is. Majd látom, hogy egyszer csak kerekedik a szeme, és észrevette a tesztcsíkot!

Először nem akart hinni a szemének, és kérdezgette, hogy most akkor tényleg? Mondom, látod a másik csíkot, mondta, hogy igen. Na, akkor tényleg! Szegény még nem mer hinni benne, pont úgy, mint én! Még kérdezte, hogy nem baj, hogy nem olyan erős a csík, mint a kontrollcsík? Én mondtam, hogy még nem. De péntekig erősödnie kell! Még egy jó pár könnycseppet is elmorzsolt a szeméből! Imádom őt!

Apa, igazából csak egy óra múlva merte elhinni, hogy amit lát, az tényleg az! Annyira belebeszéltem, hogy nem sikerült! Szegényke! Este annyiszor bújt hozzám, ölelgetett, puszilgatott, és többször is potyogtak a könnyei! Szerintem csak az erős férfiak mernek sírni, és boldoggá tesz, hogy látom, hogy mély érzései vannak, és számára is fontos ez. Imádom őt! Nagyon büszke vagyok a páromra! És ha lenne is egy kicsi kétségem is azzal kapcsolatban, hogy ő hozzám való, ezen az estén biztosan örökre elfelejteném ezt a buta gondolatot!

Ma már hivatalosan is terhes vagyok! Aranyos volt, nagyon a doktornő! Kérdezte, hogy hogyan érzem magam. Mondtam, hogy jól, és remélem így is marad! Erre kérdezte, hogy teszteltem-e? Mondtam, hogy igen! Erre ő: „akkor nem mondok új hírt, sikerült, Ön terhes!” Mondtam neki, hogy: „mégis ez a hivatalos, úgyhogy nagyon örülünk!” Aztán mondtam neki, hogy annak idején, mikor először találkoztunk, azt mondta nekem, hogy nincs itt semmi baj, hipp-hopp terhes leszek! Mondtam, hogy nagyon örülök, hogy megtartotta a szavát! Tök jó kedve volt!Ja, másfél hét múlva kell visszamennem, ha lesz szívhang el is engednek! És LESZ! Érzem, tudom! Nem lehet másképp!

Sikerülhet?

Az első 5 nap amilyen jól sikerült, a következő nap annyira magam alá kerültem! Elmúlt minden érzés a hasamban! Minden nyilallás, szurkálás, feszülő érzés. Ez teljesen kikészített, szinte elviselhetetlen voltam. Egyszerűen nem hittem el, hogy megint nem sikerült. Annyira, de annyira jó előjelek voltak.

Aznap sokat sírtam, és teljesen kikészítettem magam!

Aztán a következő napokban szépen megnyugodtam, és elkezdtem a jövőt tervezni. Apával megbeszéltük, hogy nem csináljuk meg a 6. inszemet, hanem lombikot szeretnénk! Áttárgyaltuk, hogy ahogy lehet belekezdünk, és nem állunk meg! Minden beültetésnél ragaszkodunk a 3 bébihez! Már kiszámoltam, hogy április közepén már kezdhetünk is, ha minden jól megy!

Úgy gondoltam, lesz, ami lesz, megadom magam a sorsnak, Istennek, és legyen úgy, ahogy akarja, hisz úgyis ő tudja, mi jó nekem!

Lemondtam erről a hónapról, ennek a hónapnak a sikeréről! Megnyugodtam!

Aztán hétfőn a 12. napon csináltam egy tesztet. 5 perc múlva, ha nagyon meresztgettem a szemem, akkor úgy tűnt, látok valami csíkot. Többször az ablakhoz vittem, és a fényben forgattam. Egyszerűen, mintha láttam volna valami halovány kis csíkocskát, de nem tudtam, hogy tényleg ott van-e, vagy csak ott szeretném látni, és csupán érzéki csalódás! Ha aznap nem néztem meg 50 alkalommal, akkor egyszer sem. Teljes bizonytalanságban voltam. Gondoltam, holnap reggel megint csinálok egy tesztet, és azt már látnom kell, biztosan! Az éjszakám borzalmas volt! Alig aludtam, forgolódtam az ágyban, felkeltem, de órákig semmivel nem bírtam elfoglalni magam!

Reggel izgatottan keltem, és az első dolgom volt tesztet készíteni. Először semmi nem látszott rajta! Na, gondoltam, ennyit erről, jól becsaptam magam! Aztán ahogy eltelt az 5 perc egy halvány vonal határozottan megjelent! Uram Isten, ott van! Tényleg ott van!

De, még mindig valahogy nem fogtam fel!

Vajon ott lesz a csík a 14. napon is? A páromnak sem mondtam semmit, csak akkora terveztem, amikor már tényleg biztosnak tűnik!

Ma reggel ahogy felkeltem, rögtön irány a fürdő és egy újabb teszt esett áldozatul. Majd meredten néztem, néztem és csak néztem. Aztán a tesztcsíkon a szépen kezdett kirajzolódni a boldogító csík! Még nem olyan erős, mint a kontrollcsík, de határozottan látni!

Nagyon boldog vagyok! Este apának meglepetéssel készülök. Vettem neki utólag egy névnapi köszöntő kártyát, és olyat találtam, ami tényleg nekünk, rólunk szól:

"Talán ez az a nap....

...amikor rádöbbensz valamire, amiről nem is álmodtál.

...amikor a szemed hirtelen ámulatba ejtő dolgokat lát meg.

...amikor a füled csak a dicsőség hangját hallatja!

...talán ez a nap lesz valami újnak a kezdete,

amikor úgy érzed, hogy kitárul előtted a mindenség."

/Pam Brown/

Beleírtam még egy-két gondolatot, ami még személyesebbé teszi a kártyát, és beleragasztottam a mai napi tesztet!

Pénteken kell visszamennünk a BMC-be a hivatalos eredményhirdetésre! Nagyon izgulok, hogy ott is minden rendben legyen, de nem is lehet másképpen, csak úgy!

Remélem, hogy 8 hónap múlva megszületik a mi tökéletes, egészséges kisbabánk! Nagyon várjuk őt!