Kedden reggel nem mértem sem a hőmet, és nem is teszteltem. Kicsit el voltam szontyolodva, de hát ez van. Reggel még azért bevettem a duphastont. 10 óra magasságában észrevettem, hogy elkezdek vérezni. Na szóval meglátogat Piroska is. Úgy gondoltam, hogy ez legalább lezárja ezt az egészet, és jöhet egy spontán hónap, és majd meglátjuk, hogy hogyan alakul tovább. Aztán késő délután észrevettem, hogy abbamaradt a vérzés, és összesen egy kb. 10 forintos nagyságú rózsaszínes váladék keletkezett. Szóval mégsem a menzesz. Hát kezdtem idegeskedni. Mi lesz most. Eldöntöttem, holnap reggel mérem a hőmet és tesztelek.
Ma reggel (ET+20) megmértem a hőmet és 37.1 volt, a tesztem pedig pozitív lett és egyből erősödni kezdett, ahogy az ablak megtelt a nedvességgel. Ekkor úgy gondoltam, hogy visszahívom a dokit, aki helyettesíti a dokimat. Elmondtam, hogy mi történt, és hogy nagyon nyugtalan vagyok. Mondta, hogy holnap menjek be vérvételre, és majd meglátjuk mi lesz. Én a teszt után rögtön ismét beszedtem a duphastont. Mikor néhány perc múlva elmegyek mosdóba, megint látom, hogy rózsaszínű váladékaim vannak. Csak néhány folt látszik a betétemen. Ekkor már ideges lettem. A tesztem eredményét a mobilomon elküldtem a páromnak, aki mondta, hogy szerinte mindenképpen egy ultrahang kellene. Tudtam, hogy igaza van. Félek attól, hogy mi van, ha ez méhen kívüli lesz, mert tegnap és ma délelőtt is érzem, hogy szúrogat az oldalam, a petefészkem környékén időnként hasogat. Ha méhen kívüli, akkor szeretném, ha minél hamarabb kiderülne, hogy ne veszítsem el a petevezetékemet vagy/és petefészkemet. Ha viszont mégis egy baba, aki jó helyre ágyazódott be, akkor azt pedig a gyógyszer leállásával nem akarom elveszíteni. Nagyon nehezen tudtam tisztán gondolkodni. A fejemben cikázott minden, ideges voltam. Gondoltam felhívom azt a dokit, aki annak idején a vetélésemet fejezte be műszeres úton. Szerencsém volt, felvette a telefont. Elmondtam neki, hogy mi történt, és hogy a helyettesítő orvos, nem nagyon akart velem foglalkozni. Mondta, hogyha 16-án volt az inszem, akkor már kellene látni valamit. Szerencsém volt, mert épp a Bolgárkerék utcában van, és meg tud ultrahangozni. Így 13 órára megyek hozzá, és eldől, hogy végül mi is van. Nagyon remélem, hogy mégis egy kis babóca kapaszkodik bennem veszettül, és a vérzések nem befolyásolnak semmit. Nagyon remélem, hogy ez lesz. De délutánra talán véglegesen eldől, hogy mi is van. Ez a bizonytalanság felőrli az embert, de azért valahol még ott pislákol egy kis reménysugár. Én ebbe szeretnék belecsimpaszkodni úgy, mint ahogy remélem, kapaszkodik egy kis életkezdemény is bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése