Már csak 3 nap a tesztelésig! Már érzek egy kis feszültséget magamba, hogy vajon mi lesz csütörtökön! Vannak olyan dolgok, amik elkeserítenek és egy valami, ami reményt ad. Sajnos már napok óta érzem mind a két petefészkemet, elég erőteljesen nyilallgat! Remélem nincs semmi baj. Egy dolog van, ami erőt ad. A melleim észrevehetően nőttek! Igazából oldalra terebélyesedtek, teltté váltak. Nem tudom, hogy ez minek a hatása, lehet a babáé, de lehet az utrogestané is. 3 nap múlva minden kiderül.
2009. október 19., hétfő
2009. október 17., szombat
Inszem utáni 10. nap!
Már eltelt 10 nap. Ma mégsem ezért volt érdekes ez a nap. Már hónapok óta ettől a naptól rettegtem. Ez volt a rettegés napja. Elképzeltem, hogy ezen a napon nagyon ki leszek bukva, sírni fogok. Érdekes, de nem így történt. Féltem, hogy ezt a napot, hogyan fogom túlélni. Könnyebben sikerült, mint gondoltam! A dokim előzetes számításai szerint, ma lettem volna két gyönyörű baba anyukája. Ma váltunk volna igazi családdá! Sajnos ez nem történhetett meg. De azóta sem telt el nap, hogy nem gondolnék rájuk, és arra, hogy milyen lenne velük az élet. Fáj. Nagyon fáj. De örülök annak, hogy ha rövid ideig is, de velem voltak. Életem legszebb két hónapja volt, s bár sok fájdalmat hagytak maga után, soha nem tenném meg nem történté. Hiányoznak! Hiányoztok!
2009. október 16., péntek
Inszem utáni 9. nap!
Ismét eltelt egy nap! Már csak 6 nap! A babanetes társaim sok erőt öntenek belém, biztatnak, és nagyon szurkolnak. Ez számomra nagy segítség! Csodálatos ez az önzetlen támogatás! Pedig nekik sem könnyebb, mint nekem, és mégis úgy tudnak szurkolni értem vagy másokért. Azt hiszem, hogy ezen nehéz időszak alatt, nagyon sokat tanulunk magunkról, és sokat adunk másoknak
magunkból!
Kábelbarátnők:
2009. október 15., csütörtök
Inszem utáni 8. nap! - „Reményt vesztve!”
Ma már eltelt a 8. nap is. Ez a remény elvesztésének a napja. Már tegnap sem éreztem semmi tünetet. A mellfeszülés is elmúlt. Semmit nem érzek. Kint nagyon rossz idő van, egy-két nap alatt betört a tél, és a hangulatomra is rányomta a bélyegét. Reggel 8-kor felkeltem, a bogyókat elhelyeztem, majd úgy, ahogy voltam 11-ig aludtam. Olyan vagyok, mintha éveket kellene bepótolnom alvásban! Ki sem mozdultam a lakásból, tv-t néztem, délután pakolásztam, és vártam, hogy a párom hazaérjen. Holnap remélem már jobb napom lesz!
Ma kértem időpontot Dr. Fülöp Vilmoshoz. Ha nem sikerülne a mostan inszem, két hónapot szánok a teljes kivizsgálásra. Ő végzi az országban a legalaposabb kivizsgálást a meddő, illetve a habituális vetélő nők esetében. Remélem nem lesz rá szükségem!
2009. október 14., szerda
Inszem utáni 7. nap!
Ma már egy hét eltelt az inszem óta. Ahogy visszagondolok, sokkal hosszabb időnek tűnik ez a pár nap. Már csak egy hét és tesztelek. Az egyik topiktársam a vonalzója alá írta, hogy: „X nap múlva mindenképpen sírunk, csak az a nem mindegy, hogy örömünkben, vagy bánatunkban!” Meg is jegyeztem neki, hogy milyen találóan írta, és sajnálom, hogy nem én találtam ki, annyira jó. Kifejezi mindazt az érzést, amit a 14. nap érezni szoktam, szoktunk!
Már csak hat teljes nap, és egy plusz éjszaka! Megpróbálok nem gondolni arra, mi lesz, ha negatív tesztet produkálok. Nem lehet negatív, csak pozitív, csak pozitív.
Annyira várjuk a párommal egy baba érkezését, nem hiszem, hogy ezt egyszer ne jutalmazná meg az ég!
Kitartás és remény kíséri utunkat. Ők a vándortársaink. De egyszer majd helyettük kezünkbe egy apró kéz fonja magát!


