Ma hallottam először hangosan kacagni Kittit! Olyan édes volt! Eddig mindig csak nevetett, szélesre nyitotta a kis száját, és a mosolya olyan édi volt! Lehetett látni a kis fogatlan ínyét. Mindeközben még a szeme is nevet! Olyan gyönyörű ilyenkor. Csak az a baj, hogy ezt nagyon nehéz lefotózni, mert, ahogy észreveszi a kamerát, máris arra koncentrál, és más már nem is érdekli! Szóval apukámék jöttek át hozzánk, mivel vendégeket hívtunk, és jöttek segíteni. Amikor apukám belépett a szobába, és elkezdett Kittikéhez beszélni, annyira örült neki, és tetszett a hangja, hogy hangosan, gurgulázva kezdett el nevetni! Én még előtte soha nem halottam így nevetni! Teljesen oda voltam tőle. Anyukám hangját is nagyon szereti, neki nagyon vékony, magas hangja van, és azt is nagyon szereti Kitti. Egyébként is, nagyon szeret náluk lenni, élvezi, hogy amikor velük van, csak körülötte ugrálnak, szinte azon versenyeznek, hogy ki szereti jobban. Kitti pedig nagyon élvezi, hogy ő van a középpontba! Azóta már többször nevetett így Kitti, de sajnos közel sem annyiszor, mint ahogy én szerettem volna! (02.12.)
Tegnap oltáson voltunk. Már napok óta féltem ettől a naptól. Igazából nagyon rossz érzés, látni, hogy fájdalmat okoznak neki, még ha az az ő érdekében is történik. Tegnap megkapta a DiPerTe oltás 2. adagját, Prevenárt és a Rotát is. (Az utóbbit azt szájon át adják!) A prevenárt jól bírta, akkor meg sem mukkant. A DiPerTe oltásnál viszont volt egy kis sírás. Ahogy megkapta el kezdett sírni, de ez csak talán 1 percig tartott. Majd utána percekig csak hüppögött, panaszkodott nekünk. Természetesen a szúri után rögtön felkaptam, és vigasztaltam, az apja is cirógatta a kis pofiját! Mikor hüppög, olyan édes a kis arcocskája. Lefelé görbül a szája, a szeméből hullnak a krokodil könnyek, és annyira édes pofit tud vágni, hogy egyszerűen zabálnivaló! Annyira imádom őt! Mikor már mentünk hazafelé, a kocsiban elaludt, és nem panaszkodott többet. Sajnos reggelre belázasodott (38,2 fok), valószínű az oltástól, és kapott egy fél kúpot. Szerencsére 2-3 óra múlva már jobban volt, a láza is lement. A második oltás hullámot is jól bírtuk, nem kellett borogatni a kis lábacskáját! Annyira büszke vagyok rá! (02.16)
Tegnap, az oltás alkalmával beszéltünk a doktor nénivel. Kitti fejlődésével nagyon meg volt elégedve, szépen fejlődik, hízik – bár szerintem hízhatna többet is -, nagyon szép babának mondta! Kittike nagyot mosolygott rá is, és édesen magyarázott neki. Sajnos, az igen észrevehető volt, hogy nem sokat van hason, mert nem emelte fel eléggé a fejét, és nem is tartotta meg sokáig! Többet kell hasra fektetnem. Eddig nem nagyon fektettem hasra, mivel eléggé sokat bukott, és egyik étkezéstől a másikig nem telt el annyi idő, hogy hasra tudjam fektetni. Így Kitti elszokott a hason fekvéstől, és így mikor mégis hasra raktam, állandóan, szívszaggatóan sírt, ordított. Így mindig hamar visszafordítottam! Úgyhogy most egy nagy feladat áll előttem, először is meg kell vele szeretetnem a hason fekvést, majd a fej emelgetést! (02.16.)
Ma egy újabb dolgot tanult meg Kittike. Anyuéknál voltunk –mint minden szombaton- és Kittike egy újabb kunsztot mutatott meg. Valószínű Anyu annyira felhívta a figyelmét a csörgőre, hogy Kittike meg akarta szerezni azt. Anyu nyújtotta felé a csörgőt és mondta neki, hogy: Tessék!, Kittike először jól megnézte magának, majd a csörgő felé nyúlt, és mikor a távolságot és az irányt is felmérte, akkor megragadta és elvette a játékot. Aztán játszott vele. Ezt egy jó párszor megismételte, és azóta is tudja, és gyakoroljuk is szorgalmasan. Nagyon büszke vagyok rá, mindig valami csodálatosat mutat meg magából! (02.19.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése