Inszem utáni 1. nap!

Az inszemináció délutánján jó nagyot aludtam. Az éjszaka is nagyon jól telt, mélyen aludtam. Reggel használtam az első utrót, utána még feküdtem 50 percet. Aztán összeszedtem magam, és elindultam a doktornőhöz, hogy a következő két hétre kiírjon. Napközben vettem észre, hogy barnázni kezdtem. Korábban másoktól hallottam erről, de nekik mindig hetekkel, de legalábbis napokkal később kezdődött, mint ahogy elkezdték „szedni”. Kicsit aggódni kezdtem, de reménykedtem, hogy a tegnapi hámsérülésemet marta fel az utró. Mások is ezt tartották valószínűnek, és megnyugtattak. Egész nap feszült a hasam, sőt egy kicsit mintha fel is fújódtam volna tőle. Nem bánom, nagyon jó érzés ez. Olyan mintha történne bennem valami, és ezt érezni, a legjobb dolog a világon. Már csak 14 nap a tesztelésig! Hosszú, de szép napok lesznek.

Hiszek az előjelekben! Ma megtisztelt egy galamb! Nem kicsit, nagyon. A táskám, az azon átvetett kabátom és a bal felkarom belső fele is olyan lett! Először bosszankodtam, de aztán arra gondoltam, hogy nagy szerencsém lesz, amire most szükségem is van! Remélem a galamb látogatása után egy gólya is meglátogat, csak az már ne tiszteljen meg!

Túl a 4. inszemináción!

Ma túlestem a 4. inszemináción. A párommal reggel 9-re mentünk, és ős hamar túl esett a dolgán. Majd csaviztunk egy kicsit a MOM parkban, és 11-re visszamentünk. Majd vártunk háromnegyed 12-ig, mert addig nem szólítottak. Már nagyon izgultam, hogy valami baj van apa cuccával, de szerencsére nem. Felhívtak az öltözőbe, és gyorsan túl is estem a beavatkozáson. Megint nehezen nyílt ki a méhszájam, kicsit nyomni kellett, és a dokinak sikerült a hámrétegemet felsértenie. Mondta is, hogy vérezni fog, így is lett. De csak egy kicsit, már el is múlt. Hazáig egyfolytában éreztem a partizást az alhasamban. Mikor hazaértünk, ebédeltünk, és egy hatalmasat aludtunk a párommal. Most is érzek egy kis feszülést, de ez nagyon jó érzés!

Holnap lesz a nagy nap!

Holnap délelőtt eljön a 4. inszemináció napja! Van bennem egy kis izgalom, hogy minden rendben menjen, de ha belsőmbe nézek, még mindig érzem azt a kellemes nyugalmat. Ennek okát megmagyarázni nem tudom, bár halvány, misztikus sejtéseim vannak. Sikerült mára elérnem azt a tudati állapotot, hogy azt érezzem, hogy most sikerülni fog! Reggel 9 órára megyünk, és az inszeminációra 11 órakor kerül sor.

Szeretem az októbert, és remélem, hogy nemsokára eggyel több okom lesz kedvelni ezt a hónapot!

Vizsgálaton

Ma voltam a 10. napi ultrahangon. Izgultam, hogy minden rendbe legyen, bár legbelül megszállt egy kísérteties nyugalom. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi ez, és honnan jött. Azt hiszem leginkább egy beletörődés közeli lelkiállapot ez.
A doki megvizsgált, és nagyon sok tüszőm volt, legalább 7-8, de egy kivételével még csak 10-14 mm-esek voltak, és egy 17x17-es. Mondta, hogy még növeszteni kell őket. A méhnyálkahártyám 8 mm-es volt. Merionalt kell ma és vasárnap beadnom magamnak, és hétfőn este 10 órakor az ovitrellet. Végül is szerdán lesz az inszem 11 órakor. Utána utrogestánt kell „szednem” 3x2-t.
Miközben felírta a gyógyszereket beszélgettünk. Mondta, hogy elméletileg egészséges nő vagyok, nincs semmi szervi problémám. Továbbá mondta, hogyha ez a mostani sem sikerül, akkor lombikkal kellene folytatnunk. Ezen igencsak elcsodálkoztam, mivel múltkor pont arról volt szó, hogy nincs értelme a lombiknak, mert a megtermékenyülés meg van, csak a megmaradással van probléma. Szóval most egy kicsit össze vagyok zavarodva! Nem értem az egészet. Mikor rákérdeztem erre, akkor meg azt felelte, hogy a lombik sem biztos megoldás, hiszen 10 nőből csak 3 nőnek tudnak segíteni. Már maga ez a számadat is sokkolt – hiszen mindenhol jobb sikerességi mutatóról beszélnek – és hát végül is nem a kérdésemre válaszolt.
Már úgy érzem nekem mindegy, csinálom, amit mondanak, nem gondolkodom, nem reménykedek, csak végrehajtom amit kell.

Holnap ultrahang!

Holnap reggel megyek a 10. napi ultrahangra! Nagyon várom már, de azért szorongással teli ez a várakozás! Azon nem izgulok, hogy lesz-e tüszőm, mert azt már napok óta eléggé érzem, hogy feszít a petefészkem, és néha-néha belenyilallgat. Remélem, hogy eléggé nagyra növesztettem őket, és szép vastag lesz a nyálkahártyám is. A vizsgálati eredmény függvényében eldől, hogy pontosan mikor lesz az inszem.
Most nem vagyok lelkileg úgy feldobódva, mint a korábbi beavatkozáskor! Várom már, izgulok, de azt hiszem teljesen szkeptikus vagyok. Nekem már pozitív tesztet produkálni nem eredmény. Ez már többször is meg volt, és a lelki fájdalmon, és az emlékeken kívül nem maradt más utána! Én már pulzálást szeretnék hallani, és a kezembe szeretném tartani a terhességi kiskönyvemet, majd 9 hónap múlva a bébinket! Azért remélem, hogy két bő hét elteltével a blogomba egy zebracsíkos tesztet tudok feltenni. Mert bárhogy is van, az lesz az első jel, hogy végre kisbabánk lesz!