Kezdődik!

A múlt héten a sors meglepett. A ciklusom nekem az utóbbi időben 33-35 nap körülire állt be. Azonban az elmúlt 1 hónapban nagyon sokat mozogtam, tornáztam, és 29 napra megjött a menzeszem. Ez azt jelentette, hogy kezdődhet a következő, 5. inszemináció! Pénteken elmentem a doktornőhöz ultrahangra és vérvételre, ahol megnézték, hogy a fél Bromocriptin elég-e ahhoz, hogy levigye a prolaktinomat. Aznap reggel már hosszú sor kígyózott, de azért hamar bejutottam. Nagyon sokan voltunk, talán ennyire sokan, még sosem voltunk. Ezért sokat is kellett várakozni, de valahogy nyugodt voltam, nem idegeskedtem. Reméltem, hogy minden rendben lesz, és indulhat az inszem. Szerencsére így is volt, és a petefészkeimben összesen 8 tüsző növekedett és az endom 5 mm volt.

Ezek nagyon jó hírek voltak eddig. Aztán megjött a prolaktin eredményem, és kiderült, hogy azzal is minden rendben van, beállt középértékre! Nagyszerű hírek!

Majd megbeszéltük a doktornővel, hogy merionalt szúrok szombattól szerdáig, majd csütörtökön visszamegyek ultrahangra!

Nagyon boldog voltam, vagyok! Hiszen már 4 hónapja várok, hogy ismét elkezdődjön!

Az inzulin túltermelésemre felírt 3x1 Meforalt képtelen vagyok beszedni! A 3x1/2-t még elbírja a szervezetem, de többet nem. Nagyon szomorú voltam emiatt, hiszen szerettem volna az inszemig beállni a rendes adagomra. Vasárnap írtam a doktornőnek, aki ma felhívott és megbeszéltük, hogy nem olyan rosszak az eredményeim, így elég a csökkentett adag, csak tornázzak sokat! Majd április elején megyek vissza hozzá kontrollra, akkor látni fogjuk, hogy mire elég a csökkentett adag, és ha mégis szükséges, akkor változtatunk!

Most nagyon pozitív vagyok, és különösebben nem izgulok! Egyszerűen úgy érzem, hogy most sikerülni fog! Nem is gondolhatom másképp!