Lassan a terhességem vége felé közeledek. Annyira vágytam rá korábban, hogy terhes legyek, és most már azon veszem észre magam, hogy lassan el is telik a 40 hét. Kicsit vegyes érzések kavarognak bennem. Nagyon élveztem a terhességem, bár sokat idegeskedtem, hogy minden rendben legyen. Sokszor nem is tudtam kiélvezni, csak kergettem előre az időt. Most, hogy 33 hét már mögöttem van, sajnálom, hogy lassan véget ér. Először alig vártam, hogy dobogjon a mi kicsinknek a kis szívecskéje. Majd, hogy az első genetikai ultrahangon minden rendben legyen. Aztán vártam, hogy mikor fogom megérezni, hogy megmozdult. Persze, mikor már határozottan éreztem őt, csak utólag jöttem rá, hogy már korábban is ő mocorgott a pocakomban, csak még nem tudtam, hogy az már ő. Aztán vártuk, hogy mégis, kislány lesz-e vagy kisfiú. Majd, éreztem, hogy egyre erősödik, mozgása egyre aktívabb. Nagyon szeretem, hogy lehet vele kommunikálni. Nagyon rendes gyerek, mert ha bármimre ráfekszik a pocakomban, ami nekem nem jó, megsimizem, és kérem, hogy másszon arrébb. Szófogadó kislány, mert szinte kivétel nélkül megteszi, amit kérek. Szeretem, mert, ahogy a kezemet a pocakomra teszem, és simizem, reagál rá. Legtöbbször a kis fenekét dugja ki, és néha úgy hullámzik a hasam, mint a tenger. Egyébként nyugodt baba, nem bánt. Aztán vártuk, hogy már kicsit husisan is láthassuk őt. Sajnos, nagyon elbújt, nem szerette, ha sokat nézegettük, pedig alig vártuk, hogy lássuk vonásait. Kicsit előre megleshessük őt. Furcsa dolog a szeretet. Először úgy szerettük őt, hogy még nem is létezett, de tudtuk, hogy majd jönni fog, és ezzel az érzéssel éltünk. Aztán megtudtuk, hogy van nekünk, és akkor már nagyon könnyű volt szeretni, bár nem ismertük, nem láttuk. Most már, hogy vonásait is el tudjuk képzelni a technika segítségével, így pedig nem lehet, nem szeretni! Sőt, imádjuk! Bár még nem érintettük egymást, nem éreztük egymás illatát, nem néztünk egymásra, mégis pontosan tudom, hogy mi összetartozunk, és még élek szeretni fogom. Néha azonban, nagyon megijeszt! Vannak napok, amikor alig mozog, alig mocorog. Ilyenkor ijedten figyelem a pocakom, hogy van-e mocorgás, és nem tudom eldönteni, hogy amit mocorog, az elég-e. Ilyenkor néha rázom a hasam, böködöm, hogy ébredjen fel, hogy mocorogjon. Legtöbbször megteszi, moccan egy kicsit, és már alszik is tovább. Én azonban izgulok, hogy ez biztosan elég kis mozgás?! Biztosan éreztem, hogy mocorgott, vagy csak beképzeltem, és így néha álmatlan éjszakai, vagy nappali órákba kergetem magam.
Most már csak néhány hét, és valóban találkozunk. Megismerjük, kiismerjük egymást. Megtanuljuk majd, hogy milyenek is vagyunk együtt. Ígérem, hogy sok mindenre megtanítalak, mindenre, amit csak tudok. Azonban azt is tudom, hogy éppen annyi dologra fogsz te is megtanítani engem. Új élet kezdődik számunkra is, és egy új világ vár ránk. Rettentően félelmetes, ismeretlen, bizonytalan, izgalmas világ. Alig várom, várjuk, hogy nekikezdhessünk!
Ez történik a héten:
Mama:
Az ön szervezete már valóban felkészült, és biztosan észreveszi, hogy egyre több méhösszehúzódása van, amelyek mind kevésbé tűnnek gyakorlatozásnak. Ez nagyszerű jele annak, hogy a szervezet készen áll.
Nézzük a vajúdás és a szülés néhány alapelemét!
A vajúdás három fő szakaszra oszlik:
Az első szakasz
Akkor kezdődik, amikor az összehúzódások (fájások) egyre sűrűbben és egyre erősebben jelentkeznek. Fontos tudnia, hogyan mérje az összehúzódásokat. Eleinte mindez lassan kezdődik, a kismamák jobbára nem is tudják, vajon ez már a vajúdás-e. Sok nő úgy érzi magát, mintha influenzás vagy nagyon álmos lenne. Az összehúzódások akkor egyre gyakrabban jelentkeznek, ez az első szakasz aktív fázisa. A fájások erősebbek és sűrűbben jönnek, általában több odafigyelést kívánnak. Az aktív és az átmeneti fázis között valamikor a kismama el kell hogy jusson a szülés helyére. Az átmeneti, tágulási szakasz a szülés egy rövid, de nehéz része. A fájások sűrűn követik egymást, de soha nem olyan erősek, mint az aktív fázisban. Az átmeneti szakasz végére a tágulás teljesen befejeződik.
A második szakasz
Ez a legjobb! Teljesen ki van tágulva a méhszáj. Elkezdődik a baba kitolása a világra. A legtöbb nő nagyon élvezi ezt a szakaszt, azt mondják, sokkal aktívabban vesznek részt a szülés folyamatában. Az összehúzódások most ritkábbak, és más az érzés. Ha nem kapott gyógyszert a kismama, tolási ingert érez. Ha gyógyszert kapott, ezt az ingert nem érzi, majd irányítják, mit kell tennie. Ha gátmetszést végeznek, akkor azt ennek a szakasznak a végén teszik meg. A rutinszerűen végzett gátmetszés szükségességéről és alkalmazásáról meglehetős vita alakult ki. A második szakasz végén megszületik az Ön kisbabája!
A harmadik szakasz
Ez a megnyugvás. Már a karjaiban tartja az aranyos kisbabát, majd valamikor 5 perc és egy óra időtartam között megkérik, nyomjon még néhányat, hogy megszülessék a méhlepény (placenta) is. A legtöbb nőt annyira lefoglalja az újszülött, hogy el is felejti a méhlepény születését. Ha azonnal mellre teszi a kicsit, felgyorsul a harmadik szakasz.
Baba:
A kicsi egyre nagyobb lesz, már 2 kilogramm és 42,5 centi, és immunrendszere is eléri azt az állapotot, hogy egyedül is képes legyen védekezni az enyhébb fertőzések ellen. Most már életképesen születne meg. A méhlepény hormonjai aktiválják a tejelválasztást. Tudta, hogy a kicsi naponta közel fél liter vizeletet ürít? Reszkessetek pelenkák!
A lanugo, vagyis a magzatpihe eltűnik és a magzatmáz vastagabb lesz. A bőre halványrózsaszín és kevésbé átlátszó. Valószínűleg már behelyezkedett a kismedence irányába fejjel a születéshez, remélhetőleg fejjel lefelé.
