Újabb ultrahang!

A genetikai ultrahang után 1 héttel mentünk a saját doktornőnkhöz vizsgálatra. Szerencsére minden rendben volt továbbra is! Megnézte az eredményeket, és jónak tartotta, de azért ajánlotta, hogy menjek el a négyes tesztre is, mert az az eredmény, és majd az AFP, és a 18 heti ultrahang vizsgálat elég jól kiszűr minden elváltozást, betegséget, ha még is van. Erre a sokféle vizsgálatra azért is szükség volt, mert én nem vállaltam a chorionboholy mintavételt. Na, nem azért, mert hasba szúrnak egy hosszú tűvel, hiszen már annyi minden keresztül mentem, hogy babám legyen, hogy ez már nem is számított volna. Sokkal inkább az 1-2%-os vetélési kockázat miatt. Végre itt egy baba a pocakomban, nem fogom kitenni őt semmi külső behatásnak, és annak végképp nem, hogy elveszítsem őt! Megkaptam a beutalókat a nagy rutinra, és elvégeztünk egy-két vizsgálatot. Majd jött az ultrahang, ahol ismét láthattuk a mi kis bogarunkat. Nem titkolt vágyam volt, hogy tudjam, milyen neveken kell majd törni a fejünket. A doktornő hasi ultrahanggal kezdett el nézni, és kérésünkre megmondta, hogy ő is kislánynak látja, de egyáltalán nem biztos benne. Láthatta kicsit elkenődött arcom, hogy még mindig nem biztos, mi a picink neme. Végül hüvelyi ultrahanggal is megvizsgált, ami csak növelte a kétségeinket, mivel itt inkább kisfiúnak látszott. Örültem volna, has megtudom, hogy kislányként vagy kisfiúként gondoljak rá, de végül is teljesen mindegy, csak egészséges legyen. Majd a 18. heti ultrahangon már biztosan kiderül, ki lakik a pocakomban!

A 12. heti genetikai ultrahangon

Rettenetesen féltem az eredménytől, amit a 12. heti ultrahangon és vérvételi leletből adtak. Már napok óta csak erre a napra tudtam gondolni, illetve arra, hogyha bármi gond, probléma lesz, hogyan fogom elviselni. Pontosan 12 hete és 4 napja volt az inszemináció. Miután odaértünk vért vettek, majd vártunk, hogy behívjanak ultrahangra. Nagyon izgultam, a párom alig bírt megnyugtatni. Valahogy úgy voltam vele, hogy nagyon vártam, hogy ismét találkozzunk a mi kis drágánkkal, és egyben már túl is akartam lenni az egészen, azzal a tudattal, hogy nincs semmi baj! Majd behívtak a rendelőbe. A doktornő nagyon szimpatikus volt, nem volt nyájas, de határozott volt, udvarias, és mindenről tájékoztatott. A képen rögtön megelevenedett nekünk a kisbabánk. Mozgatta a kicsi kezeit és lábait. Nagyon élénk volt. És gyönyörű! Az első, amit a doktornő rögtön megnézett, hogy látható-e az orrcsontja. A monitoron meg is mutatta, hogy nagyon szépen látszik. Majd a nyakiredőt mérte. Ahogy meglátta, már mérés nélkül is mondta, hogy ez jó lesz, szép, nincs itt semmi baj. Akkor, abban a pillanatban, mintha a világ összes terhe hagyta volna el a testem. Megkönnyebbültem. Reméltem, hogy 1,5 körüli lesz az eredményem. Végül is a nyaki redő 1,8 lett, aminek így is nagyon örültem. Majd elkezdte végignézni a babánkat. Láttuk mind négy végtagját, és már látszottak az ujjainak csontjai, így már meg lehetett számolni őket. Minden rendben volt. Szépen vert a szíve 162-t percenként, a szívműködése szabályos. A placenta helyzete hátsófali, a magzatvíz mennyisége normális. Mért még több értéket is: Ülőmagassága: 60,3 mm volt, de egy kicsit már meg volt hajolva, így feltehetően kicsit hosszabb a magassága, fejátmérő: 21,5mm, fejkörfogat: 72,6 mm, haskörfogat: 58,6mm, combcsonthossz: 8,3 mm. Minden adat a terhességi hétnél többet mutatott, kivéve a combcsonthosszt, az két nappal fiatalabbnak mutatta. Így végül is az ultrahangos vizsgálat alapján 12 hetesnek és 2 naposnak felelt meg. Nagyon boldog voltam. Kértem, hogyha látja, árulja el a nemét a babánknak. Nézte egy darabig, majd azt mondta, hogy 70%-os biztonsággal tudja megmondani. Én nem bántam, hogy még nem biztos a neme, csak mondja meg. A doktornő elég határozottan állította, hogy kislány lesz! Kislány! Nagyon boldog voltam, bár nem tudtam, hogy mit is gondoljak. Lehet, hogy fiú, lehet, hogy kislány, majd kiderül. A vizsgálat után reméltem, hogy lassan majd a vérvétel eredménye is meg lesz, és megnyugodhatok. A vizsgálat után kb. háromnegyed órát kellett várni a biológusra, hogy a véreredményt és a kombinált teszt eredményét megossza velünk. Ahogy jött a biológusnő néztem az arcát, próbáltam leolvasni róla, hogy mi is az eredmény. Láttam, hogy mosolyog, nem feszült az arca. Majd mondta a nevünket, és éreztem, hogy nem lehet nagy baj.

Szerencsére azzal kezdte, hogy minden rendben, a szűrés eredménye negatív. Megnyugodtam, és hirtelen kitisztult a fejem. Először a véreredményeket beszéltük át. A free b-hCg eredményem 0,65 MoM, a PAPP-A eredményem 0,34 MOM volt. Mindkét eredmény alacsonynak számít, bár ez nem prognosztizál semmit. A lényeg, hogy magas ne legyen. A másik fontos dolog, hogyha a Papp-A érték alacsony, akkor az a jó, hogyha a szabad béta hcg is az, és nálam szerencsére így is volt. Az alacsony eredményt méhlepényi vérzésnek tudták be, bár szerencsére nem volt semmiféle vérzésem. Szóval szerintem nem ez volt az oka, de nem is számított.

Az életkori kockázatok az én vonatkozásomban a Down kór esetében 1:320-hoz, az Edwards-szindróma 1:3776-hoz, és a Pattau-szindróma 1:8889-hez. Az ultrahang és a vérvételi eredmények tudatában kiszámított kockázat a Down-szindróma esetében 1:2688-hoz, az Edwards-szindróma esetében 1:10979-hez, a Patau-szindróma 1:27577-hez alakult.

Az eredmények hallatán nagyon boldogok voltunk! A szűrés eredménye negatív. Megnyugodhatunk!

A mi kis csodánk:

Beszámoló

Az utóbbi időben elmaradtam a blogom írásával. Az elmúlt majdnem két hónapban nagyon sok dolog történt velünk. A leglényegesebb történések röviden, férjhez mentem, a húgomék itthon voltak néhány hetet hét és fél év után, nekik is meg volt itthon az egyházi esküvőjük – kint már hivatalosan is összeházasodtak másfél évvel ezelőtt -, és a leglényegesebb, hogy velünk minden rendben. De egyelőre többet nem árulok el, lássuk időrendben, hogy mi is történt.

Genetikai vizsgálat előtt

Hetek és napok óta várom ezt a mai napot. Várom és rettegem! Remélem minden rendben lesz a mi kicsinkkel. Nagyon izgulok, hogy milyen eredmény születik, hiszen olyan régóta várjuk már a mi kis babánkat! Eddig minden ultrahang rendben volt. A kicsi szíve szépen dobogott, járt keze-lába. Minden este azon imádkoztam, hogy egészséges legyen! Ideges vagyok és aggódom! Remélem, délutánra már megnyugszom, és elmondhatom, hogy tényleg minden rendben van!

Ma betöltöttem a 12. hetet!

Végre eljött a várva várt nap! Már nagyon vártam ezt a mai napot, bár azért még a 14. hét végéig izgulni fogok. Akkor veszi át végleg a hormonok termelését a méhlepény. Holnap már nem kellene utróznom, de azért nagyon félek, hogy nehogy bármi baj legyen.

Az utóbbi napokban elég sokat szúrogatott a hasam, és finom görcsöléseket is éreztem. Nagyon aggódtam miatta, minden jelet, érzést árgus szemekkel figyeltem, és próbáltam a legapróbb részletekig kielemezni. Nagyon izgultam, és aggódtam. Aztán kedden bejelentkeztem egy fizetős uhura, hogy megnyugodjak! Nem akartam mást, csak hogy lássam, hogy nőtt, ver a kis szíve, és mocorog. Hát szerencsére, ezeket mind láttam! Nagyon édes volt! Már a hátán feküdt. A vizsgálatot végző nő, már tippelt a nemére is, ugyanis valamit látott a lábai között. Még nem éltük bele magunkat, majd meglátjuk. Készült dvd felvétel is, amit majd lemásolunk és megkapják a nagyszülők!

Én fiút szeretnék, a párom talán inkább kislányt. Most, hogy valószínű, hogy kisfiúnk lesz, nekem kicsit fáj, hogy nem a párom vágya teljesült. Bár ő a kisfiúnak is nagyon örül, csak egészséges legyen! Ebben igaza van! A lényeg, hogy egészséges legyen!

Hétfőn megyünk a 12. heti genetikai ultrahangra, és nagyon izgulok! Remélem, minden rendben lesz a kicsinkkel!

12. hét

Végre lassan túl vagy az első három hónapon. A vetélés kockázata már lecsökkent, így azoknak is lassan újságolható a nagy hír, akiket utoljára szerettél volna beavatni a dologba. Mindezekkel együtt csökken a hányingered is, ritkulnak a rosszullétek, szédülés már szinte egyáltalán nincs, és az elviselhetetlen fáradtság is múlóban. Na, ez utóbbi nem feltétlenül a hormonok miatt, hanem az elmúlt időszakban megtanultál lassítani, már nem kezdesz bele olyasmibe, amitől tuti kifáradnál.

Szervezeted hozzászokott a délutáni alváshoz, így a nem ágyban töltött időszakban már akár másra is tudsz koncentrálni, úgy tűnik, hogy elég napi 2 alvás. (Persze vannak olyan pechesek is a kismamatársak között, akik a várandósság teljes időszakában élvezhetik a hányingert, az émelygést és a szédülést. Minden együttérzésem az övék!)

Lassan növögetni kezd a pocakod, kicsit már gömbölyödik benne az aprócska emberpalánta. Persze, nem csak azért leszel kerekebb derék tájt, mert a baba méretei változnak, hanem azért is, mert egyrészt a kilók folyamatosan rakódnak le a tested egész területén, mivel egész idő alatt nassoltál eddig valamit, hogy az állandó hányingert ne érezd (kb. 1,2 kg hízás várható a 12. hétig). Másrészt pedig a medencecsontod is a hormonok hatására elkezd deformálódni, kissé felpuhul, kinyílik, hogy a 9. hónap végén a kisded könnyedén kibújhasson a résein. Ezáltal egy-két számmal nagyobb ruhára van szükséged – még ha nem is híztál még egyáltalán. Ha pedig második, sokadik terhességed, sokkal jobban dudorodik a hasad, mint első alaklommal. Vegyél fel nyugodtan kismama holmit! Szerezz be legalább 2 kismamanadrágot, hogy tudd őket váltogatni.

A melleid még méretileg nem nőttek nagyot, de úgy érzed, mintha ólmot tettek volna bele. Hordj jól tartó melltartót, hogy megelőzd a mell bőrének nyúlását. Használj testápolót, kend a tested minden nap, ha száraznak érzed, akkor akár többször is. Még csak most kezd növögetni a has. A terhességi csíkok (stírák) kialakulása ugyan genetikus, így ha hajlamod van rá, nem tudsz mit tenni, de próbáld a bőr folyamatos hidratálásával megelőzni a dolgot, így csak kisebb repedéseid lesznek. (Mákod van, ha neked egyáltalán nem lesznek csíkjaid!)

Még mindig érvényes, hogy ha egy reklámfilmben gyerek, kutya, vagy megható történet van, akkor a kismama azonnal sírva fakad. Ez az időszak sajnos erről szól. Jobb, ha felkészül rá az egész család, de legalább a párodat, hogy nyugodtan kedveskedhet egy kicsit többet. A figyelmességekkel, megértő szavakkal nem szabad spórolnia.

A baba is szépen növekszik. Hossza már 6,5 cm, súlya pedig 18 gramm. A hossz még mindig ülőmagasságot jelent, tehát a feje búbjától a popsija hegyéig mérendő a 6-7 cm. Ici-pici szíve percenként 120-160-at ver, ami igen gyors lovacska vágtázásként hallatszik a vizsgálatokon. Állítólag azoknál az anyukáknál, akik hallják a magzatuk szívhangját, sokkal kevesebb a vetélés. Mindenképp vidd be az orvoshoz magaddal a 12. heti kötelező vizsgálatra a magzatod édesapját is. Már most kezd kialakítani az Apa-Gyermek kapcsolatot. Így neki is lesz valami "kézzel fogható" élménye a saját gyermekével kapcsolatosan, akivel találkozni még igencsak sokára fog. Ha lélekjelenléte lesz hozzá, még akár fel is veheti kamerával a látottakat. Jó lesz később visszanézni, vagy a szülőknek megmutatni. Sok leendő nagymama például még nem is hallott ilyen szívdobogást, vagy nem látott még ilyen ultrahang készüléket.

A babának már van állcsontja, állkapcsa és szájpadlása. Differenciálódik a rekesz és a tüdő. Elkezdődik a külső nemi szervek fejlődése. Már gyakorolja a későbbi légző mozgásokat, mellkasa emelkedik és süllyed. Ekkorra már minden belső szerve kialakult, a legtöbb már működni is kezdett. Ilyenkor már kevésbé károsíthatják a különféle gyógyszerek, vegyi anyagok vagy betegségek. Elkezdenek nőni a körmei, felismerhető a fülcimpája. Szemhéja kifejlődött, és rácsukódik a szemre. Ha lenyeli az őt körülvevő magzatvizet, amely minden 24 órában teljesen kicserélődik, az vizeletként távozik a szervezetéből. Még mindig nem érezhető, de sokat mozog: forgolódik, nyújtózkodik, hajlítgatja az ujjait. A hangszalagjai kifejlődtek, és a baba néha (csendben) sír. Az agya kifejlődött, már érezhet fájdalmat a baba.

És, hogy mit még tud a pöttöm:

A mellkasát mozgatja, mint aki lélegzik, azaz gyakorolja a légző mozgást. Gyakran a magzatvízből kortyol is egyet, amitől csuklani kezd. Ezt a csuklást, vagy mocorgást Te még nem nagyon érzed. A lenyelt magzatvíz vizeletként távozik a baba szervezetéből, és a te pocakodban pedig 24 óránként teljesen kicserélődik.

Viszonylag sok magzatvízben rengeteget mocorog, ficánkol, rugdos. Lábujjait, kezecskéinek ujjacskáit ökölbe szorítja, majd elernyeszti. Az arcizmait is mozgatja már. A száját ki tudja már tátani, becsukni, az ajkát le tudja biggyeszteni, tud mosolyogni és sírni is. A hangszalagjai is már eléggé fejlettek, hogy néha sírni tudjon, csak a magzatvíz miatt nem halljuk.

A kezén és a lábán a körmök kezdenek kinőni. Bár, ezek a körmök még papírvékonyak, nem ritkán fordul elő, hogy az újszülött összekarmolt arccal jön a világra, és/vagy születése után marja össze magát. A pocakon kívül egyszerű kicsi kesztyűt húzni a kezére, de odabent nem tudsz vele mit tenni.

Az agyának szerkezete pontosan olyan, mint amilyen a születéskor lesz, csak a méret hibádzik még.

Az arcszerkezete is hasonlít már a véglegeshez. Van fülcimpája is már a fülkagylón, szemhéja is nyitható-zárható, de még rásimul a szemgolyójára teljesen.

Már beindult az epetermelése is.