Megint jó pár hét eltelt azóta, hogy utoljára írtam volna.
Természetesen, nem én lettem volna, ha ezek a hetek nyugodtan teltek volna, izgalomtól mentesen.
Hát, nem így volt. De csak szép sorjában!
Július közepe után, délután és esténként egyre többször éreztem, hogy keményedik a pocakom. Elég sok front vonult át azokban a napokban, és azok kissé megviseltek. Mintha kő lett volna a hasam alján, és egyszerűen húzta lefelé a gravitáció. Ezen kívül még nagyon enyhe görcsölgetést is éreztem úgy, mint a nehéz napokon. Valami fura érzést éreztem odalent. Ekkor voltam 22 hét +4 napon.
Nem fájt, vagy szúrogatott, de mégis olyan más érzés volt. Először nem is akartam dokihoz menni, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis elmegyek a saját megnyugtatásom végett. A doktornő pont hétfőtől volt szabin, így elmentem az ÁEK-be, és megvizsgáltattam magam. Nagyon sokan voltak, és mivel nem volt előre foglalt időpontom, ahhoz a dokihoz mentem, akinél a legkevesebben voltak. Szerencsére egy olyan dokihoz jutottam be, akit már korábbról ismertem. Bementem hozzá, és elmondtam, hogy mi a problémám és mit éreztem. Hát jól tettem, mert kiderült, hogy megrövidült a méhszájam, de szerencsére zárt. Nem mondta, hogy mennyire rövidült, de jól megijedtem. Kérdeztem tőle, hogy ez mit jelent pontosan, mire készüljek. A válasza nem nyugtatott meg, mert azt mondta, hogy most zárt a méhszájam, de ez nem azt jelenti, hogy estére is így lesz. Igazság szerint, ha nem lennék ilyen parázós, akkor el is hessegettem volna a gondolatot, hogy valami furi. Most már áldom az eszem. Felírt nekem magnézium citritet, hogy azt igyam, és majd meglátjuk mi lesz. Természetesen rögtön küldtem sms-t a doktor nőmnek, mert abban állapodtunk meg, ha van valami, küldök sms-t. Rögtön visszahívott és negyed 3-ra be is hívott magához a magánrendelésére, mert csak holnap reggel utaznak el nyaralni. Kiderült, hogy tényleg megrövidült, de még idejében elkaptuk. Talán egy ujjnyit rövidült meg, de egyébként minden rendben van. Az értékem így C2000-es lett. Megelőzés végett azonban innentől kezdve viszont 3 hónap szigorú fekvés, se főzés, se takarítás, se semmi, és gyógyszert kell szednem. Reméljük 24. hétig kihúzzuk, mert utána már próbálják megmenteni a babát, de előtte semmit nem tesznek érte. Azt hittem, hogyha már így megszenvedtünk a babáért, akkor legalább a terhesség könnyebb lesz! Hát, sajnos nem! Kittikénk pedig már farfekvéses!
Nagyon meg voltam ijedve, és el voltam keseredve. A párom tartotta bennem a lelket, mondta, hogy ő tudja, nem lesz semmi baj, Kitti időre fog születni, és teljesen egészséges lesz, ne is izguljak! Olyan jó, hogy ő van nekem, és hogy ilyen jó férj, és társ! Hitt helyettem is. Én minden nap mondtam Kittinek, hogy a 36. hétig ki kell tartania, de a 24. hetet szerettem volna mindenképpen elérni. Rettegtem a gondolattól is, hogy elveszthetem!
Reggel felkeltem és a hálószobából átfeküdtem a nagyszobába a tv elé, és ott feküdtem egész nap. Este pedig vissza a hálóba. Már pár nap múlva pontosan tudtam, hogy mikor, melyik csatornán, pontosan milyen műsor megy. Nem baj, gondoltam, ha kell, novemberig végig fekszem. Csak azt sajnáltam, hogy most kezdett el kerekedni a pocakom, és az egész világnak szerettem volna megmutatni, és nem tehetem. Pedig még az égre is felírtam volna a boldogságomat!
Ahogy a doktornő visszajött a nyaralásból vissza is hívott kontrollra. Szerencsére kiderült, hogy nincs akkora baj, mint 2 héttel ezelőtt gondoltuk. A méhszájam éppen hogy csak megrövidült, néhány millimétert. Vissza is írta az értékemet C3000-re, és a fekvésből is fel lettem mentve. Igaz, kímélnem kell magam, de baj nincsen. A felírt gyógyszerek pedig nagyon jók voltak, mert alig éreztem haskeményedést, a többi panaszom pedig teljesen elmúlt.
Nem is számítottam ilyen jó hírekre! Nagyon boldog voltam.
