Én már azóta szeretlek,
mióta nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt,
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak.
Ma vettem észre, hogy egy nagyon kedves blog-társam, aki rendszeresen támogat kedves szavaival, biztatásul egy nagyon kedves díjat küldött nekem! Nagyon köszönöm neki , és minden kedves szavát, amivel feltöltötte a lelkemet! Jó érezni a támogatást, és azt, hogy igenis egy „vadidegennek” is számítok, számítunk! Ez egy nagyon szép gesztus, ezért egyrészt köszönetképpen az egyik díjat visszaküldöm Dharmanak, másrészt továbbküldöm azoknak, akiket különösen kedvelek:
(Még két díj kiosztására lenne lehetőség, de sajnos én csak 5 blogot követek!)
És szintén a szabályok szerint 7 dolog rólam: 1. Imádom a párom 2. Nagyon határozott vagyok, és mindig igazam van :) 3. Szeretem az életet, és a zenét 4. Szeretek enni 5. Imádok utazni 6. Kevés barátom van, de ők igazak 7. Mindent elkövetek, hogy a párommal közös babánk legyen!
Csütörtökön hivatalos voltam én és a méhem egy hsg patyra! Reggel 9-re kellett mennem a János kórházba, és vinnem kellett a reggeli első vizeletet. Fél tizenegy körül 2 party-társammal együtt átvittek a röntgenre, ahol enyhén szólva bolondok háza volt! Szegény röntgenes néni egyedül volt, és azt sem tudta melyik ujját harapja le, annyi dolga volt! Szép lassan mi is sorra kerültünk! Én voltam a harmadik vizsgált személy. Jó volt hallani, hogy előttem mind a két lánynak átjárhatóak voltak a petefészkei, és minden rendben volt velük.A hsg-t egy idősebb professzor csinálta, aki nagyon, kedves, barátságos volt! Mindent elmondott, hogy mit fog éppen csinálni, és akkor is szólt, ha egy kis fájdalmat okozott. Szerencsére teljesen rendben volt velem is minden, átjárható vagyok, és a szerveim is rendben vannak! Ennek a hírnek nagyon örültem, bár titokban erre számítottam! Délután még volt egy randink a doktor nénivel! Nagyon izgultam, hogy mit fog mondani, kezdhetjük-e már újra a következő hónapban a babaprojektet! Szerencsére mindent rendben talált. Megállapodtunk abban, hogy semmi nem indokolja, hogy a maradék 2 inszemet ne csináljuk meg. Én is egyetértettem vele, szerintem nekünk nem kell lombik, csak jól meg kell támogatni a dolgokat. Felírt bromocriptint is napi fél szemet. Remélem, hogyha a prolaktint és az inzulinomat helyre rakjuk, már jöhet is a baba!
Szóval a ciklus 2. napján mennem kell majd uhura, és ha minden rendben, akkor kezdődhet a stimuláció!Remélem nem lesz cisztám, mert akkor az egészet leállítják! Most utólag izgat az a nagy tüsző, amit a múltkori érdekes mensi előtt láttak. Remélem, minden csúnyaság eltűnik addigra, mert már nem bírok még egy hónapot kibekkeleni! Még az uhu napján csinálnak egy prolaktin vizsgálatot, hogy elég-e a fél bromó, vagy emelni kell.
Pénteken reggel elmentem egy magánlaborba, ahol megcsináltattam a TPO anti és Tg anti vizsgálatokat. Elméletileg hétfőre készen lesz, de az eredmény miatt különösebben nem izgatom magam, bízom benne, hogy minden okés lesz. Majd ezeket az eredményeket a Menses doktornőnek el kell küldenem emailbe, mert megbeszéltük, hogy rájuk néz!
Remélem, hogy megtaláltuk a bajok okozóját, és most már tényleg csak a nyugodt babavárás lesz a feladatom!
Ma voltam először a Mensmentisben. Már többször is nógattak, hogy az eredményeim alapján biztosan IR-em van, és menjek el hozzájuk. Végül is november közepén kértem időpontot hozzájuk, és végre eljött a várva-várt nap. A környezet nagyon kulturált, a recepciósok nagyon kedvesek. Mivel hamar odaértem, így várnom kellett. Ki kellett tölteni egy bejelentkezési lapot, a szokásos adatokkal. Mindenkire kb. fél órát szánnak, de én több mint 45 percig voltam bent. A dokinő kb. 38-40 év körüli, nagyon kedves, és mindent aprólékosan elmagyaráz. Bármilyen kérdésem volt, érthetően, egyszerűen elmondta a folyamatokat. Nekem nagyon szimpatikus volt. Az eredményeim láttán, azt mondta, hogy már a cukor eredményemen látszik, hogy nem jó az inzulinom, mert az éhgyomri értéknél a 120 perces nem lehetne alacsonyabb, de még azonos sem. (Eredményem: vércukor éhgyomri: 5, a 60 perces 6,8, a 120 perces 4,9, az inzulin 2,1, a 60 perces 48,5 , a 120 perces 31,3 ) Ez azt mutatja, hogy az inzulinom nagyon aktívan termel, és a cukromnál a 60 percesnek is egy kicsivel magasabbnak kellene lennie. Kiderült, hogy az inzulin éhgyomros értékénél a 120 perces nem lehet csak max. 3×4-szer magasabb érték, nekem pedig a 10x-e volt. Így írt fel Meforalt 500mg-t, amiből majd 3×1 kell szednem, de fokozatosan kell hozzászoktatni magam. Ma este már el is kezdtem! Mondta, hogy nem vészes az inzulinom, és szerencsém van, mert csak egy kis súlyfölösleg van rajtam (5-6kg), és az ilyen típusú embereket a lehető legjobb kezelni, mivel ilyenkor a leggyorsabb a javulás. 3 hónap múlva kell visszamennem kontrollra. Ja, és azt mondta, hogy mivel a többi hormoneredményem jó, így ne csodálkozzak, ha ez alatt a pár hónap alatt spontán is terhes leszek. Ha így lesz, hívjam fel, és akkor a továbbiakat megbeszéljük. A prolaktin gondom is az inzulinnak köszönhető, mert ha önmagában lenne rossz, akkor mindig magas lenne az értékem, mondta a doktornő. Ezek nagyon jó hírek számomra! Végre történik valami pozitív is! Lelkesen, és nagyon bizakodón hagytam el a klinikát! Remélem 3 hónap múlva terhesen megyek vissza!
Néhány óra és elköszönünk ettől az évtől! Vajon, mit hoz a 2010-es év? Milyen is volt a 2009-es év?
Sok örömmel járt, és sok fájdalommal. Több reménnyel, és még több újra kezdéssel. Nagyon sok hittel, szeretettel, és sok-sok vággyal, kívánsággal. Sok csalódással, bánattal.
Mit várok a következő évtől? Csak egyet, amit ebben az évben még nem kaphattam meg.
Mit adott ez az év? Erőt, erőt küzdeni, és újra felállni. Erőt, hogy mindig újra, és újra tudjak hinni, és remélni. Erőt, elviselni a fájdalmat, és újra kezdeni.
Ebből táplálkozok a 2010-es évben is!
„Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak...”
/Vörösmarty/
Hát, a jövő évben is küzdök tovább! Remélem, hogy a 2010-es év megvalósítja legszebb álmomat!
Nagyon sok idő telt el azóta, hogy utoljára írtam. Túl kellett tennem magam valahogy az újabb sikertelenségen. Mikor közel egy éve az első inszem után terhes lettem, nem hittem el, hogy ilyen szerencsés lehetek. Aztán kiderült, hogy nem is vagyok. Aztán arra gondoltam, hogyha elsőre sikerült, akkor biztos nem kell sokat várnom arra, hogy újra terhes legyek. Aztán ez sem így lett. Szóval ma már inkább nem számítok semmire, majd csak egyszer rám is mosolyog a szerencse. Tudtam, hogy csak úgy tudom feldolgozni ezt az egészet, ha teszek valamit. Az elmúlt másfél hónap a cselekvés jegyében telt, egyik orvostól a másikig mentem, az egyik vizsgálatot csináltattam a másik után. De hogy hogyan is volt, most megpróbálom összefoglalni:
A sikertelen inszem után visszamentem a Kaáliba az orvosomhoz. Kérdeztem, hogyan tovább. Mondta, hogy ő még egy inszemet javasolna. Nem kellene valamiféle vizsgálatokat csinálni, hogy tudjuk mi a baj, miért is nem jön össze, vagy maradnak velem a babák?- kérdeztem. Ő rám nézett és azt felelte: Nincs itt semmi baj, csinálni kell tovább, nem lát értelmét semmiféle vizsgálatnak! Na szóval ez volt az a pillanat, amikor én könnyes búcsút vettem ettől az intézménytől. Azért választottam őket, mert arra gondoltam, hogyha fizetek, akkor meg fognak tenni mindent azért, hogy gyermekem lehessen. De sajnos többször bizonyították, hogy nem így van!
Így kikerestem a neten a habituális vetélők lapját (habitu.extra.hu) és megnéztem, hogy Fülöp dokihoz milyen vizsgálatok kellenek. Hát elsőre jól megrémültem, mert több lapon keresztül csak a vizsgálatok voltak felsorolva. Elmentem a körzetihez és kértem beutalót belgyógyászatra, gasztroenterológiára, haemophiliára és még sok másik helyre. Aztán mindenhova kértem időpontot. Bejelentkeztem a Dévai klinikára és a BMC-be is. Felírattam magamnak gynevacot, vetettem vért az Ántsz-ben. Szóval végeztek immunológiai, trombózis, és mindenféle hormonvizsgálatokat. Jártam tüszőnézésre, készítettem kromoszóma, genetikai, pajzsmirigy, terheléses cukor és inzulin vizsgálatot is. Olyan vizsgálatokat is csináltak, amiket még kimondani sem voltam képes. A leleteim és eredményeim éppen hogy beleférnek egy mappába! A vizsgálatok végén kiderült, hogy sok a prolaktinom, és inzulin túlműködésem van, melyekre majd gyógyszert kell szednem. Illetve az ovuláció utáni 7 napon kevés a progeszteronom, valószínű ezért is húzódik el a ciklusom is. Végül is a BMC-t választottam, egy kedves, nagyon fiatal dokinővel. Még sosem volt női orvosom, de úgy látszik, szakítanom kell egyes rossz beidegződéseimmel. Mikor odavittem a papírjaimat a megbeszélésre, szinte mindenem meg volt. Kellett még egy uhu vizsgálat, ahol megállapította, hogy PCO III. van. (Bár ez nem tudom mi, mert még senki nem mondta, hogy pco-s vagyok, eddig multicisztásnak mondtak.) A páromnál minden rendben van továbbra is, bár a Bmc-ben csináltattak vele egy újabb spermiogramot tenyésztéssel, aminek a jövő hét közepén lesz eredménye. Most már a kivizsgálások végén járok. Még van egy hsg az év első hetében, van egy folyamatban lévő TPO, TG vizsgálatom. Január 5-én mensbe megyek, a hsg után megyünk vissza a Bmc-be a továbbiakat megbeszélni, és ha meg lesznek a pajzsmirigy vizsgálatok eredménye, mehetek ismét Fülöphöz! Február elején pedig ismét belevágunk, és tudom, hogy a jövő év első felében már terhes kismami leszek! ÁMEN!
