3. Ultrahang!

Ezt a napot már nagyon vártam! Április 1-én voltunk utoljára ultrahangon, akkor volt a mi kis bébink 8,3 mm-es!

Azóta eltelt majdnem 3 hét, és ez bizony sokszor aggódással teli napokkal teltek el. A hányinger már lassan csillapodik, ami egyrészt jó, másrészt pedig megint egy ok az aggódásra!

Aztán elérkezett a mai nap is! Már a védőnőtől kapott terhességi kiskönyvemmel mentünk a párommal a doktornőhöz! Nagyon aggódtam, hogy minden rendbe legyen. A doktornő nagyon kedvesen fogadott, és megbeszéltünk egy-két aktuális dolgot. A bromot mától elhagyhatom, meforalból is elég egy szem naponta, és az utróval kapcsolatban is elmondta, hogy meddig kell még „szednem”. Majd következett a vizsgálat, amit igencsak összeszorult szívvel vártam. Aztán ahogy a pillantásom ráesett a képernyőre, már tudtam, hogy valószínű minden rendben van! Egy kis emberforma alakot láttam a képernyőn, aki békésen szundikált. A legutóbbi találkozásunk óta nagyot nőtt. A párom is izgatottan figyelte a képernyőt és egyikünk sem tudott betelni a látvánnyal. Már 2,8 cm hosszú, a mi kis drágaságunk. Ahogy a vizsgálat alatt beszéltünk, és egy kicsit meghatódva pityeregtem, felébresztettük a babánkat! A következő percekben ámulattal néztük, hogy hogyan jár a kis keze, lába! Felébredt és mozgolódott, a kezével az arca előtt kalimpált, a lábával pedig taposó mozdulatokat végzett! Ez maga volt a CSODA! Hihetetlen élmény volt. A párom gyorsan előkapta a telefonját és készített róla egy kis felvételt!

Megnyugodtam! Nagyon boldogok vagyunk! A szüleinknek hazafelé boldogan meséltük a telefonba a nagy hírt, hogy milyen csodás babánk is van! Alig várom a következő randinkat a mi kis szépségünkkel. De addig is még vár rám egy pár feladat, amit a 12. hétig még el kell intéznem!