El sem hiszem, hogy ma már betöltöttem a 38. hetet! Korábban azt hittem, hogy ekkora már a kezemben fogom tartani Kittikét. Most pedig, úgy néz ki, hogy nagyon szeret bent lenni, és nem nagyon fog a kiírt időpont előtt megszületni. Jóslóim sincsenek még, néha-néha érzek egy kis mensis görcsöt, de semmi számottevő, rendszer sincs benne, és fájni sem fáj.
Egy pár héttel ezelőtt úgy éreztem, hogy felkészültem a szülésre, de mostanában megint kezdek kicsit parázni. Félek, hogy hogyan fogom kezelni a fájdalmat, és tudok-e koncentrálni majd arra, hogy a legjobb tudásom szerint segítsek majd a lányomnak, hogy a lehető legkönnyebben szülessen meg!
Dolgozom rajta agyban, remélem sikerül olyan szülést produkálnom, amire büszke lehetek!
Ezen kívül még nagyon élvezem a terhességet, élvezem, hogy érzem Kittikét a pocakomban, és félek, hogyha ennek vége lesz, akkor nem biztos, hogy még egyszer át fogom tudni élni ezt. Másrészt már minden készen áll Kitti fogadására, csak ő hiányzik a kis babasarokból! Aztán kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz először ránézni, megérinteni Kittikét. Milyen érzés lesz, amikor tényleg anya leszek. Izgulok, hogy mindenben a legtöbbet és a legjobbat tudjam nyújtani Kittinek az első pillanattól kezdve, mint anya.
A párom is nagyon izgul. Sokat beszélgetünk a babáról, és olyan jó látni, hogy már mennyire ragaszkodik a lányához! Ahogy beszélünk róla, sokszor könnybe lábad a szeme, és kicsit szégyenkezve, de boldogan törölgeti. Aranyos volt, mert már előre mondta, hogy ő biztosan sírni fog, mikor megszületik Kittike. Ez nekem is nagyon, nagyon jó érzés. Ebből is látszik, hogy nagyon szeret minket! Ezen kívül néha látszik, hogy a helyzettől kicsit meg van ijedve. Kicsit izgulok is miatta. Múltkor is a fürdőből szóltam ki neki, hogy gyere csak gyorsan, ő meg rohant be, ijedt képpel, és a szája elé kapta a kezét, hogy : Mi történt, elment a nyákdugó, vagy a magzatvíz?! Én meg röhögtem, mert csak valami mást akartam neki mondani, de olyan pofát vágott, hogy csak na! Szóval, nem tudom, hogy ő majd hogyan fog tudni engem megnyugtatni, ha ő idegesebb lesz, mint én. Izgul ő is, hogy majd hogy tudja megfogni a babát, és hasonlók! Szóval az apák szempontjából is nagyon érdekes, és izgalmas ez az időszak!
Szerintem ezen kár rágódni, mert úgy is ott és akkor dől el, hogy hogyan és miként lesz minden. Ehhez jó tanács nincs, minden szülés más és más, de az orvosra és a szülésznőre figyelj, majd ők segítenek neked!
VálaszTörlésNekem azt mondta egy ismerős szülésznőm, hogy próbáljak meg nagyon ráhangolódni és befelé figyelni és érezni, hogy mi zajlik bennem. Sajnos ez nekem csak a legvégén jött össze (mármint a babára figyelés, ami azt jelenti, hogy úgy éreztem, egyszerre bújt ki az egész baba, de Apa mondta, hogy nem úgy volt ám!)..., de hát nagy fájdalmak közepette nehéz jól megoldani a dolgokat!
Remélem, gyorsan kibújik a bébid majd és ügyesen lavírozik a csatornában, ha eljön az ideje!
De addig is pihenj sokat, simogasd a pocidat és beszéld meg vele, hogy mi hogyan is lesz a nagy napon! :-)
Az apáknak is egy óriási élmény! Tény, hogy sokan gyengébbek és rosszul lesznek ahelyett, hogy segítsenek, de ha eddig mindenben részt vett a párod, nem hinném, hogy gond lenne vele.
Az én férjem két hétig itthon volt, mert ismeretlen eredetű hasmenése volt, de szülés után helyrejött. Szó szerint fo.ott a nagy naptól. De végig velem volt és még a szája is tátva maradt! Amennyire nem akart bent lenni (eleinte úgy gondolta, nem fogja bírni), annyira élvezte utólag és még fényképezni is majdnem elfelejtett, úgy kellett rászólni! :-)
Szóval csak nyugi, Apátok is bírni fogja, mert az lesz élete legszebb pillanata!
További boldog babavárást! :-))