Holnap elérkezik a várva várt nap. Ezek a napok sokkal fontosabbak most számomra, mint a születésnapom. Ezek a napok nagyon különlegesek. Olyan élményt tartogathatnak számomra, amire már nagyon régóta vágyok, át szeretnék érezni, és megváltoztatja a hátralévő életemet. Múlt héten vettünk új autót – mármint nekünk új – és a párom annyira szeretgeti, minden nap megnézi a motorját, és szinte simogatja! Már viccből kérdeztem, hogy megágyazzak neki a kocsiban? Én is örülök az autónak, hiszen ilyet szerettünk volna, és úgy tűnik, hogy jó kis kocsit választottunk, de a lelkesedésem mégis hiányzik. Most valahogy nem ezen járt az eszem, ez most valahogy csak másodlagos. Csak a baba jár az eszembe.
Félek a holnapi naptól. Sokan biztosra veszik, hogy sikerült, a párom is mondja, hogy tutira érzi, hogy sikerült. Hát én félek. Félek, hogy mi lesz, ha nem. Az abortusz után rettegtem, többet nem lehetek majd terhes, hogy majd nem lehet gyerekem. Félek, hogyha most ez sem sikerült, lehet, hogy ebből az okból történt. Nekem ez az érzés a saját, kis dédelgetett démonom. Nem eresztjük egymást, mi egy baba születéséig összetartozunk. Remélem, hogy holnap egy lépéssel messzebb kerülök a démonaimtól, és minden egyes eltelt nappal, távolabb és távolabb kerülünk egymástól, még meg nem szűnnek.
Ma megvettem a gyógyszertárban a tesztjeimet. A gyógyszertáros hölgy mindig azt mondja, hogy : Legyen olyan a tesztünk, amilyet kívánunk magunknak! Hát én magamnak pozitívat kívánok, és remélem, hogy holnap boldog lehetek, és újra egy másik világba csöppenhetek!
Még 9 óra és eldől, hogy tovább ölelgetem-e a démonjaimat, vagy karnyújtásnyira távolodunk egymástól. Még 9 óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése