Csütörtökön ismét a Kaáliban voltunk, hogy megcsinálják a 3. inszeminációt. Hogy mennyire vártam már azt a napot, elmondani nem lehet. Már napokkal korábban csak arra gondoltam, hogy ennek most sikerülnie kell. Barátaim még energiát is küldtek nekem az inszem előtti két napon. Az inszem mechanizmusa sajnos már jól ismert volt előttünk. A szabadságolások miatt kevesen voltak, máskor tele van a váró, de most nem voltunk sokan. Beavatkozásra pedig még kevesebben vártak. Az inszem során minden jól ment. A párom spermaképe megint kitűnő volt. Én annyira el tudtam lazulni, hogy a méhszájam most magától meg tudott nyílni. Éreztem, ahogy belém áramlik az anyag. Aztán eltoltak egy félreeső helyre, és vagy 40 percig feküdtem ott. Nagyon jól esett a fekvés. Végig arra gondoltam, hogy a spermiumok lassan elérik a petémet és megtermékenyítik. Nagyon koncentráltam, hogy ez valójában is megtörténjen.
Csütörtök délután elutaztunk pár napra a párommal Villányba. Nagyon jó szállást foglaltunk, és csodálatos 4 napot töltöttünk el együtt. Sokat kirándultunk és kulturális programokat is szerveztünk. Minden templomban, és kápolnában ahol jártunk, kértem az Istent vagy a sorsot, hogy segítsen. Bár nem vagyok vallásos, de most mégis ezt tettem. A pihenés alatt elkezdtem érezni a görcsöléseket, a nyilallásokat, és a folyamatos derékfájást. Ezt jó jelnek tekintem, bár gondolni sem nagyon merek arra, hogy hátha mégis sikerült. Januárban szintén ugyanilyen tüneteim voltak, és akkor terhes lettem. Reménykedem, hogy most ezek a fájások is a megtermékenyülés jelei lesznek.
Még 8 nap és tesztelhetek! Szép 35. születésnapi ajándék lenne a sorstól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése