Nagy nap!

Nagy nap a mai! Ez a nap majdnem annyira fontos lesz az életem hátralevő részében, mint november 7-e. Egy évvel ezelőtt ezen a napon fogant meg Kittike! Emlékszem, hogy az inszeminációkor, mikor a doktornő mondta, hogy a fiúk a helyükre kerültek, felnéztem az órára és láttam, hogy 13.05 van. Még most is emlékszem, hogy aznap reggel a párom kutyagumiba lépett. Jót is mulattunk rajta, hogy hátha szerencsét hoz! Emlékszem, hogy előző éjszaka, hogy imádkoztam, reménykedtem, hogy a másnapi inszem sikeres legyen! Nem felejtem el, hogy milyen volt az asztalon feküdni és reménykedni, hogy a párom örökítő anyagai megtermékenyítsék az enyémet. Sosem felejtem el, hogy az órán hogyan haladt a másodpercmutató. Miközben fejjel lefelé megdöntve feküdtem, arra gondoltam, hogy hogyan haladnak a kiskatonák a cél felé. Megpróbáltam elképzelni, hogy hogyan egyesülnek, és hogyan kezd osztódni a közös sejt! Imádkoztam, hogy amit elképzeltem, az megvalósuljon! Az inszem után fél óra helyett, jó egy órát feküdtem. A fenekem alá párnát raktam, és úgy próbáltam meg segíteni a természetnek! Emlékszem, hogy ezt az inszemet terveztem utoljára, utána már mindenképpen lombikot akartam, csak jöjjön már a babám!

Sosem lehetek eléggé hálás a sorsnak, hogy sikerült, és velünk van Kittike. Most is itt szuszog mellettem, cumival a szájában éppen szundikál! Kittikém! Nagyon hálás vagyok neked, hogy kiválasztottál minket, hogy akartál a mi babánk lenni, és ezért küzdöttél 9 hónapon át! Ezért mindig is hálás leszek neked, és minden egyes nap, a legmélyebb szeretettemmel fogom ezt neked kifejezni!

Hálás vagyok a páromnak is, aki mindig, mindenben támogatott. Aki törött vállal is vállalta az inszemináció előkészületéhez szükséges anyag leadást! Jó, hogy rád találtam! Megkaptam tőled azt, ami az életben a legboldogabbá tett! Köszönöm!

Napjaink

Ma hallottam először hangosan kacagni Kittit! Olyan édes volt! Eddig mindig csak nevetett, szélesre nyitotta a kis száját, és a mosolya olyan édi volt! Lehetett látni a kis fogatlan ínyét. Mindeközben még a szeme is nevet! Olyan gyönyörű ilyenkor. Csak az a baj, hogy ezt nagyon nehéz lefotózni, mert, ahogy észreveszi a kamerát, máris arra koncentrál, és más már nem is érdekli! Szóval apukámék jöttek át hozzánk, mivel vendégeket hívtunk, és jöttek segíteni. Amikor apukám belépett a szobába, és elkezdett Kittikéhez beszélni, annyira örült neki, és tetszett a hangja, hogy hangosan, gurgulázva kezdett el nevetni! Én még előtte soha nem halottam így nevetni! Teljesen oda voltam tőle. Anyukám hangját is nagyon szereti, neki nagyon vékony, magas hangja van, és azt is nagyon szereti Kitti. Egyébként is, nagyon szeret náluk lenni, élvezi, hogy amikor velük van, csak körülötte ugrálnak, szinte azon versenyeznek, hogy ki szereti jobban. Kitti pedig nagyon élvezi, hogy ő van a középpontba! Azóta már többször nevetett így Kitti, de sajnos közel sem annyiszor, mint ahogy én szerettem volna! (02.12.)

Tegnap oltáson voltunk. Már napok óta féltem ettől a naptól. Igazából nagyon rossz érzés, látni, hogy fájdalmat okoznak neki, még ha az az ő érdekében is történik. Tegnap megkapta a DiPerTe oltás 2. adagját, Prevenárt és a Rotát is. (Az utóbbit azt szájon át adják!) A prevenárt jól bírta, akkor meg sem mukkant. A DiPerTe oltásnál viszont volt egy kis sírás. Ahogy megkapta el kezdett sírni, de ez csak talán 1 percig tartott. Majd utána percekig csak hüppögött, panaszkodott nekünk. Természetesen a szúri után rögtön felkaptam, és vigasztaltam, az apja is cirógatta a kis pofiját! Mikor hüppög, olyan édes a kis arcocskája. Lefelé görbül a szája, a szeméből hullnak a krokodil könnyek, és annyira édes pofit tud vágni, hogy egyszerűen zabálnivaló! Annyira imádom őt! Mikor már mentünk hazafelé, a kocsiban elaludt, és nem panaszkodott többet. Sajnos reggelre belázasodott (38,2 fok), valószínű az oltástól, és kapott egy fél kúpot. Szerencsére 2-3 óra múlva már jobban volt, a láza is lement. A második oltás hullámot is jól bírtuk, nem kellett borogatni a kis lábacskáját! Annyira büszke vagyok rá! (02.16)

Tegnap, az oltás alkalmával beszéltünk a doktor nénivel. Kitti fejlődésével nagyon meg volt elégedve, szépen fejlődik, hízik – bár szerintem hízhatna többet is -, nagyon szép babának mondta! Kittike nagyot mosolygott rá is, és édesen magyarázott neki. Sajnos, az igen észrevehető volt, hogy nem sokat van hason, mert nem emelte fel eléggé a fejét, és nem is tartotta meg sokáig! Többet kell hasra fektetnem. Eddig nem nagyon fektettem hasra, mivel eléggé sokat bukott, és egyik étkezéstől a másikig nem telt el annyi idő, hogy hasra tudjam fektetni. Így Kitti elszokott a hason fekvéstől, és így mikor mégis hasra raktam, állandóan, szívszaggatóan sírt, ordított. Így mindig hamar visszafordítottam! Úgyhogy most egy nagy feladat áll előttem, először is meg kell vele szeretetnem a hason fekvést, majd a fej emelgetést! (02.16.)

Ma egy újabb dolgot tanult meg Kittike. Anyuéknál voltunk –mint minden szombaton- és Kittike egy újabb kunsztot mutatott meg. Valószínű Anyu annyira felhívta a figyelmét a csörgőre, hogy Kittike meg akarta szerezni azt. Anyu nyújtotta felé a csörgőt és mondta neki, hogy: Tessék!, Kittike először jól megnézte magának, majd a csörgő felé nyúlt, és mikor a távolságot és az irányt is felmérte, akkor megragadta és elvette a játékot. Aztán játszott vele. Ezt egy jó párszor megismételte, és azóta is tudja, és gyakoroljuk is szorgalmasan. Nagyon büszke vagyok rá, mindig valami csodálatosat mutat meg magából! (02.19.)

Hétköznapjaink

Hétköznapjaink igen változatosan telnek. No, nem a sok program miatt, hanem Kitti változó szokásai, napi rendje miatt. Kb. karácsonyig jó kis napirendünk volt. Nagyjából minden nap ugyanabban az időben evett, egy kicsit szopizott, majd cumisüvegből kapta a maradékot, és egy alvásnyi időt volt fent délelőtt és délután. Ezeket az időket játékkal és tanulással töltöttük, és sokat szundiztunk együtt. Aztán megváltozott minden, teljesen felborult a napirendünk. A ciciről szinte teljesen leszokott. Szeretett rajta csüngeni, cicizni, de szinte semmit nem szopizott. Így sokat kellett fejnem, ami nem volt baj, de ennek következtében rohamosan apadt a tejem. Már mindent kipróbáltam, de semmi nem változott. Aztán ha evésre került a sor, evett egy keveset, majd bealudt. Majd fél óra múlva ismét evett, de még mindig keveset. Ha nem akartam neki enni adni, akkor ordított.

Leginkább a tejapadásom aggasztott. Elkezdtem szedni a more milk kapszulát, ami kb. 1 héttel a szedése után hozta meg az eredményt. Most is össze-vissza eszünk, 2-3-4-5 óránként, ahogy tetszik a kisasszonynak, és változó mennyiséget, de szépen gyarapszunk.

Sajnos, egy gondunk van, a székelés. Sajnos, mikor kapott egy kis tápszert pótlásként, akkor az megzavarta az emésztését, és azóta nem volt kakija magától. Először próbáltam én enni, inni rostosabbat, nem használt. Majd adtunk neki édes, meleg kamillateát, de ez sem hatott, és utána rosszakat is olvastam róla. Majd jött egy-két alkalommal a hőmérőzés, de én ezt brutálisnak tartom, és félek is, hogy kárt ne okozzak a kis beleiben. Majd végső elkeseredésemben 6 nap után kapott kúpot, hogy végre legyen eredmény. Végül is egy cukorszirup hozta meg az eredményt, ebből 3-4 naponként adok neki egy kicsit vízben elkeverve, és legkésőbb másnap van már eredmény! Örülök, hogy ezt a megoldást megtaláltuk, mert nagyon sokat szenvedtünk.

Már kommunikálunk! Imád gügyögni hozzánk, már próbálja a kicsi szájával formálni a szavakat. Néha sikongat, néha csak gügyög, máskor csak gagyarászik. Ha beszélsz hozzá, már figyeli a szánkat és ő is próbálja a kicsi száját úgy formálni. Mi mindig megdicsérjük, mondjuk, hogy milyen ügyes, és minden percben mosolygunk rá! Ilyenkor ő teli szájjal nevet, és látszik még az ínyén a fogak helye is, úgy nevet. Még a szemei is nevetnek! Annyira édes! Szeretném már jól megdögönyözni, magamhoz ölelni erősen, szinte eggyé válni vele, annyira szeretem.

Minden idejét, amit nem alvással tölt, próbálom kihasználni, akár játékkal, akár játékos tanulással. Sokat éneklünk, bár az én hangomat nehéz éneklésnek nevezni, de azt is úgy szereti. Megvannak azok a dalok, melyeket szeret, és azokat rendszeresen éneklem. Ekkor végigneveti, mosolyogja az egészet, és a végén jár keze, lába, hogy ismét énekeljem. A kedvence a Vuk, de a Micimackó és a Part alatt, Bóbita, és még jó pár Halász Judit dalt szeret. Ha nyűgős, és halkan elkezdek neki énekelni, először halkabban sír, nyöszörög, majd abbahagyja, és figyelni kezd, a végére vagy elalszik, vagy nagyon figyelni kezd, de mindig megnyugszik.

Egyik reggel magamhoz vettem az ágyunkba, mikor a párom dolgozni ment. Aludtunk még vagy 2 órát. Aztán együtt ébredtünk fel. Kittike szétnézett a szobába, gondolom feltűnt neki, hogy most nem ott fekszik, ahol szokott. Aztán rám nézett, látta, hogy közvetlenül ott fekszem mellette. Ahogy rám nézett, a szeme vidámmá vált, és egy hatalmas mosolyt kaptam! Perceken keresztül mosolygott rám! Nem tudok szavakat találni arra az érzésre, amit akkor éreztem. Már a puszta jelenlétem jókedvre deríti, már attól boldog, hogy lát, hogy mellettem van! Ezt a pillanatot, tudom, soha nem felejtem el!

Annyira szeretném minden együtt eltöltött pillanatot megörökíteni. Félek, hogy majd évekkel később nem fogok rá emlékezni, hogy, milyen is volt Kittike, ilyen picinek, hogyan teltek a napjaink, hogy ragaszkodtunk már egymáshoz, az első pillanattól kezdve. Hogyan alakult át a kapcsolatunk az életösztönből fakadó függéstől, a feltétel nélküli szeretetig! Azt, hogy egy simogatás, egy puszi, egy mosoly mennyire meg tudja nyugtatni Kittit, és ha magamhoz húzom, hogyan bújik a mellkasomhoz, a testemhez! Néha már a kezembe kapaszkodik, tudatosan keresi a kontaktust! Ezek olyan érzések, melyek megtapasztalása a legszebb dolog a világon! Ezek dolgok engem is megváltoztatnak. Teljesen másképp gondolok a szüleimre. Eddig is tudtam, hogy szerettek, hogy gondoskodtak rólam, és emlékszem sok, szép percre, órára, napra. Azonban most, hogy Kittikével élek meg hasonló dolgokat, csak a kapcsolat másik oldalán állva, így még jobban értékelem, mindazt, amit a szüleimtől kaptam. Köszönöm nektek, ezúton is. Most még bensőségesebb, még mélyebb érzésekkel kötődöm a szüleimhez is!

Pénteken (01.14-én) hallottam először Kitti beszédhangját! Este mikor megjött az apja, járt, keze lába, annyira örült, és egyfolytában gagyogott. Egyszer csak, gagyogás, és minden gügyögés nélkül kimondta: Lalau! Nem tudom mit jelent, de a legszebb szó, amit életemben hallottam. Olyan kis édes, vékonyka, csengő hangján mondta ezt, hogy már most szerelmes lettem a hangjába is!

Babalátogatáson voltak nálunk a párom kollégái. Tizenegyen (ebből 9 férfi!) jöttek meglátogatni Kittit, és nagyon szép ajándékokat hoztak neki. Kapott egy nagyon remek játékhidat, aminek nagyon örült. Élvezi, hogy csörögnek, zörögnek, és fekve szépen eléri a játékokat. Még ezekkel csak most ismerkedik, de már most látszik, hogy szeretni fogja. Ezen kívül kapott még egy sütifaló kincses bödönt, ami fejlesztő játék. Egyrészt különböző formájú dolgokat kell a helyére illeszteni, de ezen kívül, ezeket a formákat a játék meg is nevezi, és zenél, számol! Még nekünk is élvezetes volt játszani vele egy kicsit! Ezen kívül az egyik kollégától kölcsönbe kaptunk egy nagyon jó kis hintát, amit a lakásban és a szabadban is lehet használni. Nagyon komoly, mert zenél, és több minden is programozható rajta. Kaptunk még egy hálós járókát is, amibe többször is belerakjuk Kittit, és nagyon élvezi. Általában felé tesszük a játékhidat, és jól kilát belőle! Kaptunk még pelenkát is. A fiukra nagyokat mosolygott, már most látszik, hogy igazi nő lesz belőle! (01.21.)

Egyre többet kommunikál a mi kis drágánk! Már elkezdte élvezni a hangját. Nagyon boldogan mondogatja a magáét, és volt, hogy a „beszélgetés” végén panaszkodott. Van, hogy hosszú percekig csak beszél, csak beszél. Nagyon szeretem a kis hangját. Mond valamit, majd figyel, hogy mit szólok hozzá. Természetesen mosolygok és biztatom, hogy mondja még, aminek ő nagyon örül. Mosolyog, teli szájjal nevetgél, és beszél tovább. Látom, hogy szüksége van a megerősítésemre, hogy tetszik nekem, amit csinál, és várja, hogy biztassam! Annyira imádom! (01.23.)

A húgomtól korábban kapott egy kis alvókendőt. Eddig nem nagyon használta, de 2-3 napja már el sem engedi. Olyan jó kis plüssös anyaga van, nagyon jó megérinteni. Nagyon szereti! Éjszaka vele alszik, bújik hozzá, az arcát simogatja vele, van, hogy belefúrja a kis arcocskáját a kendőbe. Van, hogy csak átkarolja és magához húzza, de van, hogy megragadja, és csak fogja, nem ereszti! Látom, nagy barátságban lesznek egymással, ő és a kendő! (01.26.)

Rászoktunk a cumira. Na, nem nagyon csak éppen annyira, amennyire, most éppen egészségesnek tartom. Sokszor megnyugtatja, így alszik el, de álmában, mikor már nincs rá szüksége, kiköpi. Van, hogy nem is kéri a cumit, hiába adom a szájába. A kis édes kis nyelvével kiköpi, kitolja a szájából, és az arc mimikájával jelzi, hogy ez most nem kell neki! (01.26.)

Ma észrevettem, hogy elkezdte nézni a kezeit. Olyan, mintha varázsolni kezdene. A szeme előtt jobbra-balra mozgatja a kezét, forgatja, és közben teljesen átszellemült arccal nézi. Néha még be is kancsít hozzá. Ráadásul észrevettem, hogy egyre többet nyáladzik, így a kis kezét, amit nézeget, gyakran meg is kóstolja. Biztos finom lehet, mert azóta is csinálja. Néha, olyan, mintha számolna az ujjával. Az egyik kezével fogdossa szép sorban a másik kezén lévő ujjait! Olyan cuki! (01.30)

Ma voltam a békásmegyeri bababörzén! Olyan jó volt! Annyi szép ruhát láttam Kittinek. már előre vásároltam, mivel 62-68-as nyári ruhákat, nacikat és napozókat kerestem. Nem volt még nagy választék, de így is annyi szép darabot vettem! Annyira gyönyörű lesz benne Kittibaba! (02.05)

Mi hétfőn voltunk 3 hónaposak. Kittike nagyon szereti hallatni a hangját! Nagyon sokat mosolyog, nevet mindenkire. Szerencsére már vagy egy hónapja szinte átalussza az éjszakát. Este 10 körül eszik, majd alszik, és csak 5 óra körül ébred. Akkor eszünk, majd visszabújunk már a mi ágyunkba, és alszunk 9-10 óráig! Az elmúlt napokban nagyokat sétáltunk, minden nap 2 órát is kóboroltunk a házak között. Megoldódott a kaki probléma is. Először felírták a laevolacot, azt használtuk kb. 2 hétig, aztán már nem kellett, mert most legkésőbb 2 naponta van kaki. A fogunk is lassan jön, mert vagy már 3 hete nagyon nyáladzunk, és a kis öklét, mag az ujjait dugdossa a szájába. Van, amikor annyira bedugja, hogy már öklendezni kezd! Tegnap este már elértük a 4420 grammot, így már csak 380 gramm kell, és elérjük a születési súlyunk kétszeresét, a hazaérkezési súlyának kétszereséhez viszont már csak 60 gramm kell. Én csak elhűlve olvasom, hogy már máshol 6-8 kg-ak a babák. Számomra olyan hihetetlen, hogy Kitti is lesz akkora. (Persze, ők szép, rendes súllyal is születtek!) Most már az 50-es babaruhák kicsik, el is kellett raknom őket! Egy-két darabtól nagyon nehezen váltam meg! Nem baj, majd a tesónál újra előkerül!(02.07)

Ma reggel fordult a hátáról hasra Kitti első alkalommal. Először nem is akartam elhinni, de miután újra a hátára raktam, megismételte. Bár csak jobb oldalára tudja csinálni, én nagyon boldog vagyok. Ja, és persze visszafordulni még nem tud, csak sír, hogy anya, fordíts vissza! Ez elég hirtelen jött, mert eddig csak pár alkalommal láttam azt, hogy oldalra fordult! Azt hiszem, rá lehet mondani, hogy: Kicsi a bors, de erős! Erről jut eszembe, olyan kis hasizma van! Már ahogy fogjuk, állandóan húzódzkodik, mint aki fel akar ülni! Biztos, olyan lesz, mint az anyja, aki gyerekként, soha nem tudott a fenekén megülni, csak szaladni tudtam! Nagyon aktív bébi voltam, úgy látom Kitti is az lesz! Annyira büszke vagyok a kislányomra! Amikor fent van, akkor sokat éneklünk, verselünk, mesét mondok neki, tornáztatom, és játszunk minden félét. (02.09.)

Már napok óta írni akartam, hogy olyan okos az én kislányom! Mikor a cumit adom a szájába, akkor mondom neki, hogy: Hammm, és ő akkor kinyitja a száját én meg bedugom a cumit. Néha olyan édes, úgy harapdál a cumi után a levegőbe, mint amikor a halak tátognak! Már pár hete elkezdtem vele a jelbeszédet. Saját jeleket találtam ki, és minden egyes alkalommal használjuk is. Látom a szemén, hogy vannak olyan jelek, szavak, amit már biztos megért. Ilyen a séta, a pancsi(fürdés), és a kaja jele. Amikor megkérdezem tőle, hogy akar-e enni, vagy etetni készülök, akkor Nyamnyogok neki, és a kezemet viszem a számhoz. Egypárszor már előfordult, hogy vissza nyamnyogott nekem! Olyan, édes! Imádom! (02.10.)

Kitti imádja az apját. Nem szereti, nem kedveli, hanem imádja! Ha már a hangját meghallja, jár keze lába, teljes izgalomba jön, és ha meglátja az arcát, akkor nagyon mosolyog, csillog a szeme, és rögtön magyarázni kezd! Annyira, annyira édes! Nagyon sokszor úgy érzem, hogy féltékeny vagyok erre a szeretetre. Ugye, én mindig itt vagyok vele, kinyitja a szemét és mindig engem lát. Én megszokott vagyok számára, de Apa ugye, nem. Ő dolgozik, és reggel nem is látják egymást, mert akkor mi már, vagy még alszunk, és csak ha hazajön, csak akkor látják egymást. Egyszer ezt biztos levideózom! (02.10)