Néhány kép anyával

Anyához bújva

Bekómálva

Anyával az ágyukban

Télapó

Tegnap megérkezett Kittikéhez is a Télapó. Hozott neki nagyon sok finom csokit, édességet.
Igaz, végül is mindet anyáék eszik majd meg! Nyami-nyami!

Itthon

Nagyon izgultam, hogy hogyan fognak itthon alakulni a dolgaink. Anyukám első éjszaka nálunk is aludt. Már Kittit el tudtam látni, tudtam pelenkázni, öltöztetni, csak a szopizással voltak gondjaink. Sajnos, Kitti nem tudta megszívni eléggé a mellbimbóm, az pedig nem türemkedett ki eléggé, hogy rá tudjon kapni. Így bimbóvédővel kellett elkezdenem szoptatni. Ezen túl, valamit szívott a cicimből, de nem annyit, hogy az bármire elég lett volna. Így mindig kicsit cicire tettem, és utána, amit leszívtam, azt megkapta cumisüvegből. Az elején még a cumizást sem tudta, így kiskanállal etettük, vagy kortyonként itattuk. Szenvedés volt, minden egyes etetés. Egyébként nagyon jó baba volt, szinte nem sírt, és sokat aludt. Az evésen kívül semmi más probléma nem volt vele.

A hazaérkezés napján kijött a védőnő, aki jó pár tanáccsal látott el minket. Másnap jött a gyermekgyógyász is, aki megvizsgálta Kittit. Ő is hallotta a szívzörejt, így elküldött minket szintén egy másik kardiológushoz. Majd megállapította, hogy Kittinek lehet, hogy kötött a jobb oldala, így ortopédiára is adott beutalót. Most megint kezdhettem aggódni! Ez már nagyon jól megy, ment nekem!

A vizsgálatok során kiderült, hogy nincs szüksége semmilyen ortopédiai megoldásra, még terpesz pelusra sem. Kardiológián is hallották még a szívzörejt, de már csak nagyon enyhén. Azonban a pitvarai között még meg van a lyuk, igaz olyan pici (1 mm), hogy az szépen be fog forrni, és a lényeg, hogy nincs benne áramlás. Szóval eddig minden a legjobban alakul!

Idővel szép lassan meg tanultunk szopizni. Nekem is kellett egy kis segítség, és Kittike és szép lassan megtanulta, hogyan csinálja. Sajnos, nem tudja az egészet kiszopizni a cicimből, így először szoptatás van, majd a lefejt tejet megkapja cumisüvegből, aztán büfiztetés, majd fejés. Idővel, egyre többet képes kiszopizni. Ez eléggé időigényes. Mivel Kitti 3 óránként evett, ez az egész több mint másfél óráig eltartott. Idővel szép lassan lecsökkent egy órára.

Napról napra egyre többet evett, amit én a noteszomba jegyeztem fel. Minden étkezés idejét, a kezdő és a vég súlyát lemértem, felírtam, hogy hány ml-t evett, és hogy mennyi volt fürdetés előtt a súlya, ruhák nélkül. Reméltem, hogy az 1 hónapos korára eléri a 3 kg-os súlyt.

Idővel, szépen megjött Kitti étvágya is, és ahogy az étvágya nőtt, kezdett gyarapodni a súlya, és így egyre többet evett. Annyira belelendült az evésbe, hogy időnként nagyon sokat bukott, még az orrán is folyt az anyatej. A széklete is zöldessé vált, amiből rájöttünk, hogy túleszi magát. Alig vártuk, hogy egyen, és legyen étvágya, most pedig azon küzdünk, hogy ne egyen annyit. Próbáljuk a testsúlyának megfelelő mennyiségű ételt adni, azonban olyan nagy hanggal tudja követelni a tejcsit, hogy az ember szíve megszakad.

Nagyon jó baba! Eszik, iszik, alszik, és amikor fent van, nézelődik. Már gőgicsél is, próbál magyarázni, és olyan édes pofákat tud vágni! Ezt nem is tudom kitől örökölte!

Most is itt fekszik mellettem, és nézem a nyugodt kis arcát! Imádnivaló! Nem tudok betelni vele!

Mindent megnézek

Fürdetés után

Anya magyaráz nekem

Az első sétánk

Így aludtam végig a sétát

Így alszom otthon

Kórházban

A szülés után hamar lekerültem a kórteremben. Jó kis helyre kerültem, mert bár kicsi volt a szoba, de bent volt a fürdőszoba. Hamar kaptam egy szobatársat is, akivel nagyon jól kijöttünk, sokat beszélgettünk, megosztottuk egymással a gondjainkat, bajainkat, tapasztalatlanságunkat. Sajnos, a szülés napján nem kaptam meg Kittit, mivel nagyon kis súllyal született, és kicsit nehezen melegedett fel a testhőmérséklete, így inkubátorba került, ahol még egész éjszaka melegítették. Nagyon rossz volt, hogy nem lehetett velem. Szerettem volna, ha mellettem van, hogy újra megfoghassam, és láthassam a gyönyörű kis arcát. Jó párszor bementem a csecsemősökhöz, hogy láthassam, de sajnos kevés volt a hely, és mindig kerülgetni kellett engem. Ezért nagyon rosszul éreztem magam, így inkább többször mentem megnézni őt. Jó volt, mert az inkubátor kis lyukán be tudtam nyúlni és a kis kezét cirógatni tudtam. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam kézbe venni.

Másnap reggel kiderült, hogy nagyon alacsony Kittinek a vércukra, így fel kellett tölteni, de ahogy a napok teltek, szépen beállt az értéke. A szülés nem viselt meg, már pár órával a szülés után simán tudtam ülni az ágy szélén és fájdalom nélkül mozogtam. Szerencsém volt.

A szülés utáni első éjszaka alig bírtam elaludni. Egyrészt még nem tudtam feldolgozni, hogy tényleg anya lettem. Másrészt aggódtam, hogy Kittike milyen kicsi súllyal született. Végig gondoltam, hogy mennyi minden rosszul sülhetett volna el, ha Kittike nem dönt úgy, hogy megszületik. Senki nem tudott választ adni arra, hogy vajon miért fogyott vissza a pocakomban. Feltehetően a kicsi méhlepényem már nem tudta ellátni a feladatát, és nem jutatott elég táplálékot neki. A rövid köldökzsinór pedig akár nekem, akár kislányomnak is nagy bajt okozhatott volna a szülés során. Azt hiszem, hálás lehetek a sorsnak, hogy így vigyázott ránk! Azon az éjszakán még egy érzés hiányzott nagyon! Nagyon rossz volt, hogy nem éreztem a pocakomban Kitti mozgását. Hónapok óta megszoktam, hogy éjszaka, ha felébredek, érzem, hogy helyezkedik a pocakomban, kapargatja a hasam alját, mozgolódik, rugdosódik az oldalamnál. Imádtam ezt az érzést, és egyszerre csak véget ért. Jó volt érezni, hogy növekszik bennem, hogy összetartozunk. Most az összetartozás érzése már másképpen fűz minket össze. Most már egy láthatatlan szálként kötődünk egymáshoz. Nehéz volt feldolgozni, hogy már üres a hasam, már nem lakik odabent senki.

Másnap reggel alig vártam, hogy mehessek Kittikéért. Egész nap velem volt, ismerkedtünk egymással. Ő többnyire aludt, én pedig néztem, hogy mennyire gyönyörű, és pici.

Sajnos, az evéssel nagyon sok problémánk volt. Mivel nagyon kis súllyal született, nem volt ereje szopizni. Próbáltam cumisüvegből adni neki, de azt sem bírta mindig meginni. Szenvedtünk az evéstől! Kitti az éhségtől, én lelkileg. Ennek köszönhetően, abból a kevés kis súlyból is, amivel született, egyre csak fogyott. A fogyás mértékével fordítottan arányosan kezdtem el aggódni én. Napjában többször is mentem a csecsemősökhöz, és a védőnőhöz segítségért. El is neveztek „túl aggódós anyukának”. Különösebben nem érdekelt, csak az, hogy Kitti minél többet egyen. A negyedik napon, már a párnába dugva a fejem, kétségbeesve sírtam. Alig tudtam valami ételt belediktálni. Szegény csak fogyott. Mire eljöttünk a kórházból, addigra 2250 grammra fogyott vissza. Eléggé kétségbeesve jöttünk haza, nem tudtuk mi lesz, hogyan fog enni itthon. Reméltem, hogy ahogy majd erősödik, akkor jobban fog enni.

Azt terveztük, hogy anyukám majd egy jó hétig itt lesz velünk, és segít. A szopizás megtanulása lesz az első feladat.

A negyedik napon hazaengedtek minket. Azonban az orvosi ellenőrzésen kiderült, hogy Kittikének van egy kis szívzöreje, így felküldtek a koraszülött osztályra, ahol a gyermek kardiológia is működik. Ott a Magyarországon legelismertebb gyermekkardiológusa vizsgálta meg Kittit, és megnyugtatott, hogy nincs vele semmi baj, majd kinövi. Ez a néhány perc, rettegéssel töltött el. Nem is tudom, hogy hogyan viseltem el ezt józan ésszel. Nem is mertem másra gondolni, csak arra, hogy minden rendben lesz. Kezdett ez az egész kicsit sok lenni a számomra.

Nem terveztük, de végül vettünk itthonra egy mérleget, hogy lássuk, hogyan változik a súlya. Követni tudjuk, hogy mennyire gyarapszik, illetve mennyire eszik. Reméltük, hogy gyorsan összeszedi magát!