Ma elértem a teljes lelki mélypontomat. Már napok óta késik a mensim, és ettől eleve teljesen kikészültem. Már alig vártam, hogy megjöjjön, hiszen akkor jöhet a 4. inszem utróval. Úgy éreztem, hogy most már semmi nem állíthat meg, hogy terhes legyek, és végre majd lássam dobogni a kis szívét. Aztán teltek a napok, mensi sehol. Már mindenféle gondolatok járnak az eszembe, hogy biztos nagy baj van. Minden percben azt várom, hogy megjöjjön, és már minden praktikát bevetettem, hogy meghozzam. De semmi!
Ma reggel az Lidl-ben babacuccok voltak, aranyos kis takarók, törölközők, kis zoknik, harisnyák, pizsamák. Már napokkal ezelőtt elhatároztam, hogy elmegyek és veszek egy-két dolgot. Reggel, ahogy felkeltem már indultam is. Csak abban reménykedtem, hogy nem fogok ismerősökkel találkozni, hogy ne kelljen magyarázkodni, miért is veszek babaholmikat. Szerencsére volt még kis méretben pizsama, vettem sárga törölközőt és plédet, egy harisnyát, kis zoknikat, és előkéket is. Még alibiből vettem egy-két dolgot, amire amúgy is szükségem lett volt. Majd nagy örömmel kifizettem és beszálltam a kocsiba. Bekapcsoltam a cd-t és hangosan hallgattam John Mayert, és akkor rádöbbentem, hogy milyen szánalmas is vagyok! Ha hirtelen itt teremne egy baba, nem lenne olyan holmi, amiből nekem már nincs 1-2 darab. Ha valamit meglátok, megveszem, mindig azzal a felkiáltással, hogy legalább majd akkor nem kell ezekre költeni, úgy is lesz még mire. A szánalmasságom felismerése megdöbbentő érzés volt. Feltekertem a zenét nyolcas erősségűre, hogy nem halljam, hogy odabent a lelkemben, mi zajlik, de sajnos nem tudtam elnyomni. Vezetés közben zokogni kezdtem, törölgettem a könnyeimet, és nem tudtam abbahagyni. Hazáig sírtam, és sajnáltam magam, hogy ilyen szánalmas vagyok. Nyomorúságos érzés volt.
Ez a mensi késése teljesen kikészített. Szeptember 24-én lett volna az inszemem, ha minden rendbe ment volna. Ma már 20-a van, és még kitudja mikor lesz a következő inszemem. Kezdek kétségbe esni, és elveszteni azt a bizakodást és reményt, ami eddig munkált bennem. Most utálom magam, hogy a testem ezt műveli a lelkemmel. Úgy érzem ellenségek egymásnak, és ellenségeim nekem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése