2009. szeptember 1., kedd

Orvos után

Délután voltam a Kaális dokinál. Megnézte az eredményeimet, és megbeszéltük a dolgokat. Kérdeztem, hogy ő hogyan gondolja. Mondtam, hogy szívem szerint lombikot szeretnék, mert talán az gyors sikert hozhatna. Azonban ahogy kiderült, nem a megtermékenyülésemmel van baj, hanem az embrió, a baba megtartásával. Azon pedig a lombik sem segít. A doki is azon a véleményen volt, hogy nekem teljesen felesleges a lombik, hiszen majdnem mindig teherbe esek. Mondta, hogy erősebb progeszteron pótlót kapok, meg valami injekcióról is beszélt, amit izomba adnak és fájdalmas. Ezt később nem részletezte, és fogalmam sincs mi lehet. A testi fájdalom nem érdekel, a lelki fájdalmat sokkal rosszabbul viselem. Bármilyen fájdalmat elviselek, csak hogy babám legyen. A következő hónapban a 3. naptól szintén clostylbegitet kell szednem 2x1-t. Majd a 10-11. nap ultrahangot és Lh tesztet is csinálnak. Aztán a 12-13. nap megcsinálják az inszeminációt és másnaptól 3x2 utrót (VÉGRE!!!!!) kell szednem, majd a beavatkozás utáni 14. nap fel kell mennem vérvételre! Végre úgy érzem, hogy most egy lépéssel közelebb jutottunk a célhoz. Alig várom már, hogy belevághassak! A doki szerint ezeknek elegendőnek kell lennie, hogy most minden rendben menjen, és megmaradjon a baba. Nagyon remélem, hogy így lesz. Nagy reményekkel indulok neki a következő inszeminációnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése