Én már azóta szeretlek,
mióta nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt,
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak.
Tegnap végre megjött a menzeszem. Az elmúlt hónapokban nem gondoltam volna, hogy a mensit így fogom várni, és ennyire fogok örülni neki, ha meglátogat. A késés oka feltehetően az volt, hogy megint spontán elindulhatott valami, mert hasonló módon jött, mint a júliusi inszemináció utáni vetélésemnél. Jövő héten pénteken (2-án) megyek a 10. napi ultrahangra, és feltehetően 5-én, hétfőn lesz a 4. inszemem. Remélem, hogy a 4-es szám végre teljes sikert fog hozni. Holnap kezdem szedni a clostyt 2x1-es adagban. Emellett iszom a napi egy málnalevél teámat, szedem a femibiont, és a barátcserje kapszulát. Ezen kívül iszom aloe verát, béres cseppet, és a gynex-et. Ezeken felül az egyik nap magnéziumot szedek B6-tal, másnap kálciumot. Semmit nem akarok a véletlenre bízni.
Az elkövetkező napokban megpróbálom feltölteni a lelkemet, és megpróbálok mindenből erőt meríteni, amiből csak lehet. Remélem, hogy több nagyobb tüszőm lesz, és a nyálkahártyám is eléggé vastag lesz péntekre.
Ma elértem a teljes lelki mélypontomat. Már napok óta késik a mensim, és ettől eleve teljesen kikészültem. Már alig vártam, hogy megjöjjön, hiszen akkor jöhet a 4. inszem utróval. Úgy éreztem, hogy most már semmi nem állíthat meg, hogy terhes legyek, és végre majd lássam dobogni a kis szívét. Aztán teltek a napok, mensi sehol. Már mindenféle gondolatok járnak az eszembe, hogy biztos nagy baj van. Minden percben azt várom, hogy megjöjjön, és már minden praktikát bevetettem, hogy meghozzam. De semmi!
Ma reggel az Lidl-ben babacuccok voltak, aranyos kis takarók, törölközők, kis zoknik, harisnyák, pizsamák. Már napokkal ezelőtt elhatároztam, hogy elmegyek és veszek egy-két dolgot. Reggel, ahogy felkeltem már indultam is. Csak abban reménykedtem, hogy nem fogok ismerősökkel találkozni, hogy ne kelljen magyarázkodni, miért is veszek babaholmikat. Szerencsére volt még kis méretben pizsama, vettem sárga törölközőt és plédet, egy harisnyát, kis zoknikat, és előkéket is. Még alibiből vettem egy-két dolgot, amire amúgy is szükségem lett volt. Majd nagy örömmel kifizettem és beszálltam a kocsiba. Bekapcsoltam a cd-t és hangosan hallgattam John Mayert, és akkor rádöbbentem, hogy milyen szánalmas is vagyok! Ha hirtelen itt teremne egy baba, nem lenne olyan holmi, amiből nekem már nincs 1-2 darab. Ha valamit meglátok, megveszem, mindig azzal a felkiáltással, hogy legalább majd akkor nem kell ezekre költeni, úgy is lesz még mire. A szánalmasságom felismerése megdöbbentő érzés volt. Feltekertem a zenét nyolcas erősségűre, hogy nem halljam, hogy odabent a lelkemben, mi zajlik, de sajnos nem tudtam elnyomni. Vezetés közben zokogni kezdtem, törölgettem a könnyeimet, és nem tudtam abbahagyni. Hazáig sírtam, és sajnáltam magam, hogy ilyen szánalmas vagyok. Nyomorúságos érzés volt.
Ez a mensi késése teljesen kikészített. Szeptember 24-én lett volna az inszemem, ha minden rendbe ment volna. Ma már 20-a van, és még kitudja mikor lesz a következő inszemem. Kezdek kétségbe esni, és elveszteni azt a bizakodást és reményt, ami eddig munkált bennem. Most utálom magam, hogy a testem ezt műveli a lelkemmel. Úgy érzem ellenségek egymásnak, és ellenségeim nekem is.
Délután voltam a Kaális dokinál. Megnézte az eredményeimet, és megbeszéltük a dolgokat. Kérdeztem, hogy ő hogyan gondolja. Mondtam, hogy szívem szerint lombikot szeretnék, mert talán az gyors sikert hozhatna. Azonban ahogy kiderült, nem a megtermékenyülésemmel van baj, hanem az embrió, a baba megtartásával. Azon pedig a lombik sem segít. A doki is azon a véleményen volt, hogy nekem teljesen felesleges a lombik, hiszen majdnem mindig teherbe esek. Mondta, hogy erősebb progeszteron pótlót kapok, meg valami injekcióról is beszélt, amit izomba adnak és fájdalmas. Ezt később nem részletezte, és fogalmam sincs mi lehet. A testi fájdalom nem érdekel, a lelki fájdalmat sokkal rosszabbul viselem. Bármilyen fájdalmat elviselek, csak hogy babám legyen. A következő hónapban a 3. naptól szintén clostylbegitet kell szednem 2x1-t. Majd a 10-11. nap ultrahangot és Lh tesztet is csinálnak. Aztán a 12-13. nap megcsinálják az inszeminációt és másnaptól 3x2 utrót (VÉGRE!!!!!) kell szednem, majd a beavatkozás utáni 14. nap fel kell mennem vérvételre! Végre úgy érzem, hogy most egy lépéssel közelebb jutottunk a célhoz. Alig várom már, hogy belevághassak! A doki szerint ezeknek elegendőnek kell lennie, hogy most minden rendben menjen, és megmaradjon a baba. Nagyon remélem, hogy így lesz. Nagy reményekkel indulok neki a következő inszeminációnak.
Lassan készülök orvoshoz a Kaáliba. Nagyon izgulok! A gondolatok csak úgy cikáznak a fejembe! Ma a lombik felé hajlok, illetve arra fogok rákérdezni, hogy az embrió megtartását, hogyan lehetne hatékonyan elérni. A megtermékenyüléssel nincs baj, csak a megtartással. Ehhez mindenképpen erősebb gyógyszer, vagy szer kell. Azt mindenképpen el fogom érni nála, hogy ne duphastonozzunk, hanem valami erősebbet adjon. A végső döntésemet azt hiszem, ott fogom meghozni, és sokat számít majd a dokim véleménye. Ki tudja még, hogy milyen dolgokról fogunk beszélni, ami befolyásolhatja a döntésemet. Szóval majd lassan indulok, és remélem szeptemberben újra belevághatok egy újabb baba projektbe! Remélem most sikerülni fog!
